1Az ezüstnek bizony van honnét ered; és az aranynak helye, hol tisztítják:
2a vasat a porból veszik; és kőből ércet olvasztanak.
3Véget vet az ember a sötétségnek; és egész végig átkutatja a homályban és halálárnyékában levő követ.
4Lakott földről aknába tör, mint akit cserbenhagyott a lába, lóg; halandótól távol himbálódzik.
5A földnek, melyből a kenyér nő; és alját feldúlják, mint a tűz:
6kövei zafír lelőhelyei; melyekben arany göröngyök vannak.
7Ösvény, melyet nem ismer a keselyű; és nem villan rá héja szeme:
8nem tiporják azt büszke vadak; nem lépdel rajta oroszlán.
9Az ember a kovába nyújtja kezét; gyökerükből feldúlja a hegyeket:
10A sziklákba tárnákat hasít; és minden drágaságot meglát a szeme:
11folyók szivárgását elköti; és ami rejtve van, világosságra jön:
12de a bölcsesség merre található; és hol van az értelem lakhelye?
13Halandó nem ismeri annak becsét; és nem található az élők földjén.
14Hullámár azt mondja: Bennem nincs; és tenger azt mondja: Nálam nincs.
15Nem lehet érte finom aranyat adni; és nem lehet árába ezüstöt lemérni:
16föl nem mérhető Ofir ezüstjével; drága ónixszal és zafírral:
17nem ér fel vele arany és üveg; és tiszta aranyedény nem ár érte:
18korall és kristály nem említhető; és bölcsességet szerezni több a gyöngyöknél:
19nem ér fel vele Kús topáza; tiszta színarannyal össze nem mérhető.
20Honnét jön tehát a bölcsesség; és hol van az értelem lakhelye?
21Mert el van rejtve minden élő szeme előtt; (az ég madara elől is el van takarva,
22a pokol és halál azt mondják: Füllel hallottuk hírét).
23Isten ismeri annak útját; és ő ismeri lakhelyét.
24Mert ő áttekinti a föld széleit; látja mi van az egész ég alatt.
25Amint a szél súlyát megmérte; és a vizeket mértékre vette:
26mikor az esőnek törvényt csinált; és utat a dörgő villámoknak:
27akkor látta és vette azt számba; megállapította és ki is kutatta azt:
28és azt mondta az embernek: íme az Úr félelme a bölcsesség; és a gonosztól eltávozni az értelem.