Job 28
1 Az ezüstnek bizony van honnét ered; és az aranynak helye, hol tisztítják:
2 a vasat a porból veszik; és kőből ércet olvasztanak.
3 Véget vet az ember a sötétségnek; és egész végig átkutatja a homályban és halálárnyékában levő követ.
4 Lakott földről aknába tör, mint akit cserbenhagyott a lába, lóg; halandótól távol himbálódzik.
5 A földnek, melyből a kenyér nő; és alját feldúlják, mint a tűz:
6 kövei zafír lelőhelyei; melyekben arany göröngyök vannak.
7 Ösvény, melyet nem ismer a keselyű; és nem villan rá héja szeme:
8 nem tiporják azt büszke vadak; nem lépdel rajta oroszlán.
9 Az ember a kovába nyújtja kezét; gyökerükből feldúlja a hegyeket:
10 A sziklákba tárnákat hasít; és minden drágaságot meglát a szeme:
11 folyók szivárgását elköti; és ami rejtve van, világosságra jön:
12 de a bölcsesség merre található; és hol van az értelem lakhelye?
13 Halandó nem ismeri annak becsét; és nem található az élők földjén.
14 Hullámár azt mondja: Bennem nincs; és tenger azt mondja: Nálam nincs.
15 Nem lehet érte finom aranyat adni; és nem lehet árába ezüstöt lemérni:
16 föl nem mérhető Ofir ezüstjével; drága ónixszal és zafírral:
17 nem ér fel vele arany és üveg; és tiszta aranyedény nem ár érte:
18 korall és kristály nem említhető; és bölcsességet szerezni több a gyöngyöknél:
19 nem ér fel vele Kús topáza; tiszta színarannyal össze nem mérhető.
20 Honnét jön tehát a bölcsesség; és hol van az értelem lakhelye?
21 Mert el van rejtve minden élő szeme előtt; (az ég madara elől is el van takarva,
22 a pokol és halál azt mondják: Füllel hallottuk hírét).
23 Isten ismeri annak útját; és ő ismeri lakhelyét.
24 Mert ő áttekinti a föld széleit; látja mi van az egész ég alatt.
25 Amint a szél súlyát megmérte; és a vizeket mértékre vette:
26 mikor az esőnek törvényt csinált; és utat a dörgő villámoknak:
27 akkor látta és vette azt számba; megállapította és ki is kutatta azt:
28 és azt mondta az embernek: íme az Úr félelme a bölcsesség; és a gonosztól eltávozni az értelem.