1(16,23) Lelkem megtörött, napjaim kialudtak, a temető az enyém:
2(1) hiszen csúfolódások vannak velem; és az ő patvarkodásaikon kell szememnek hálni.
3(2) Óh vedd figyelembe, végy pártfogásba engem magadnál; ki az, aki velem kézbe csapna?
4(3) Hiszen szívüket elrejtetted az értelemtől; tehát ne magasztald fel!
5(4) Az örökségre barátokat jelent be; fiainak szemei pedig elsenyvednek:
6(5) és engem kiállított példázatul a népeknek; és arculköpésnek kell lennem:
7(6) úgyhogy a bosszúságtól kialudt a szemem; és tagjaim mind olyanok, mint az árnyék.
8(7) Elszörnyednek az egyenesek az ilyenen; és az ártatlan a képmutató ellen lázad:
9(8) de az igaz ember ragaszkodik útjához; és a tiszta kezű még erősebb lesz.
10(9) Hanem azért térjetek csak vissza mind és jertek ide; és nem fogok köztetek bölcset találni.
11(10) Napjaim elmúltak, terveim szét vannak tépve; szívem vagyonai!
12(11) Az éjszakát nappallá teszik; közeli világossággá a sötétségből:
13(12) ha remélek, másvilág a házam; a sötétségben vetettem ágyamat.
14(13) A vermet nevezem atyámnak; anyámnak és nővéremnek a nyüvet.
15(14) Hol van tehát az én reménységem; és az én reménységemet ki fogja meglátni?
16(15) Leszállanak a másvilági részekbe; vagy velem együtt a porba süllyednek?