1Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta:
2hová rakjátok még a szótőröket? Figyeljetek, aztán mi is hadd beszélünk.
3Miért megyünk mi baromszámba; vagyunk tisztátalanok szemeitekben?
4(Oh, ki önmagát tépi haragjában:) Vajon miattad elhagyatottá lesz-e a föld; és elmozdul-e egy szikla a helyéről:
5ha az istentelenek világossága kialszik is; és nem ragyog tüzének lángja?
6A világosság elsötétedik sátorában; és szövétneke kialszik felette:
7megszűkülnek erejének léptei; és saját tanácsa dönti őt össze.
8Mert hálóba kerül lábaival; és csapórács felett járkál:
9megfogja sarkát a tőr; erőt vesz rajta a hurok.
10Kötél van számára a földbe rejtve; és hurok az ösvényre:
11mindenfelől ijedelmek rettentik őt; és lépten-nyomon szétrebbentik őt.
12Kimerültté lesz ereje; és a szerencsétlenség mellette van készen:
13megeszi bőrének tagjait; megeszi az ő tagjait a halál elsőszülötte.
14Kitépetik sátorából, mely bizodalma volt; és a félelmek királya elé lépteti őt:
15sátorában lakik, mikor már nem lesz az övé; ként hintenek hajlékára.
16Alul elszáradnak gyökerei; felül elhervad az ága:
17emlékezete elvész a földből; nem lesz neki neve az utca színén.
18Világosságról sötétségbe taszítja őt; és a világból kiűzi őt:
19sarja és ivadéka nem lesz népében; sem maradéka jövevényhonában.
20Napján elszörnyednek a nyugatiak; és a keletiek elborzadnak:
21csak ilyenek a gonosztevő hajlékai; és ez a helye annak, ki Istent nem ismer.