Job 18
1 Erre a súhi Bildád felelt, és azt mondta:
2 hová rakjátok még a szótőröket? Figyeljetek, aztán mi is hadd beszélünk.
3 Miért megyünk mi baromszámba; vagyunk tisztátalanok szemeitekben?
4 (Oh, ki önmagát tépi haragjában:) Vajon miattad elhagyatottá lesz-e a föld; és elmozdul-e egy szikla a helyéről:
5 ha az istentelenek világossága kialszik is; és nem ragyog tüzének lángja?
6 A világosság elsötétedik sátorában; és szövétneke kialszik felette:
7 megszűkülnek erejének léptei; és saját tanácsa dönti őt össze.
8 Mert hálóba kerül lábaival; és csapórács felett járkál:
9 megfogja sarkát a tőr; erőt vesz rajta a hurok.
10 Kötél van számára a földbe rejtve; és hurok az ösvényre:
11 mindenfelől ijedelmek rettentik őt; és lépten-nyomon szétrebbentik őt.
12 Kimerültté lesz ereje; és a szerencsétlenség mellette van készen:
13 megeszi bőrének tagjait; megeszi az ő tagjait a halál elsőszülötte.
14 Kitépetik sátorából, mely bizodalma volt; és a félelmek királya elé lépteti őt:
15 sátorában lakik, mikor már nem lesz az övé; ként hintenek hajlékára.
16 Alul elszáradnak gyökerei; felül elhervad az ága:
17 emlékezete elvész a földből; nem lesz neki neve az utca színén.
18 Világosságról sötétségbe taszítja őt; és a világból kiűzi őt:
19 sarja és ivadéka nem lesz népében; sem maradéka jövevényhonában.
20 Napján elszörnyednek a nyugatiak; és a keletiek elborzadnak:
21 csak ilyenek a gonosztevő hajlékai; és ez a helye annak, ki Istent nem ismer.