1És felelt Jób, és azt mondta:
2Meddig búsítjátok még lelkemet; és zúztok engem szavakkal?
3Már tizedszer szégyenítetek meg engem; nem átallotok fájdalmat okozni nekem?
4Hiszen ha valóban tévedtem volna is; magamnál kellene maradni tévedésemnek:
5vagy ti valójában nagyzolni akartok rajtam; hogy szememre hányjátok szégyenemet?
6Tudjátok meg tehát, hogy Isten forgatott ki engem; és vett körül engem hálójával.
7Íme kiáltok: Erőszak; és nincs felelet, segítségért kiáltok; és nincs igazság.
8Utamat elfalazta, úgyhogy nem mehetek keresztül; és ösvényeimre sötétséget tett.
9Dicsőségemet levetette rólam; és eltávolította fejem koronáját.
10Ledöntött engem körül, úgyhogy elmentem; és kitépte, mint a fát, reménységemet.
11És úgy fellobbant rám haragja, hogy olybá vett engem, mint ellenségeit.
12Együtt jönnek be csapatai és feltöltik ellenem útjukat; és sátorom körül táboroznak.
13Testvéreimet eltávolította mellőlem; ismerőseim bizony elhidegedtek tőlem.
14Magamra hagytak rokonaim; és ismerőseim elfelejtettek engem.
15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek vesznek engem; külföldi lettem a szemükben.
16Ha szolgámnak kiáltok, nem felel; saját számmal könyöröghetek neki.
17Lelkem idegen lett feleségemnek; és kedveskedésem született gyermekeimnek.
18Még a gyermekek is megvetnek engem; ha felkelek, kicsúfolnak engem.
19Iszonyodnak tőlem mind, akik bizalmasaim voltak; és akiket szerettem, ellenem fordultak.
20Bőrömhöz és húsom h o z ragadt a csontom; a fogam bőrével menekültem meg.
21Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, barátaim; mert Isten keze sújtott le engem.
22Miért üldöztök engem, mint Isten; hogy nem laktok jól húsommal?
23Vajha tehát az én szavaim megírattatnának; vajha a könyvbe bejegyezhetnének:
24vas írókéssel, és ónnal örökre a sziklába vésetnének!
25Mert én tudom, az én Megváltóm él; és utolsónak áll meg a porondon:
26és miután ezt a bőrömet levágták; és testem nélkül leszek, meglátom Istent;
27akit én magaménak fogok meglátni, és szemeim nem idegennek látják. Veséim elsenyvedtek ölemben;
28mert azt mondjátok: Hogy a n üldözzük őt! és, hogy a dolog gyökere bennem van:
29magatok részéről féljetek a kardtól, mert a harag kardhozó bűnösség; hogy megtudjátok, hogy van ítélet.