1Mindezt látta a szemem; hallotta fülem és megértette.
2Amennyit ti tudtok, tudok annyit én is; nem vagyok én esendőbb nálatok.
3Én valóban a Mindenhatóhoz beszélek; és törvénykezni Istennel kívánok:
4mert ti valóban hazugság-csirizelők vagytok; álorvosok valamennyien.
5Oh bárcsak hallgatván hallgatnátok; mert az bölcsességtekre lenne nektek.
6Hallgassátok tehát törvénykezésemet; és ajkaim per vitelére figyeljetek.
7Vajon Istenért beszéltek álnokságot; és őérette beszéltek csalárdságot?
8Vajon őneki pártját foghatjátok; vagy Istenért perelhettek?
9Vajon jó lesz-e, ha kivizsgál benneteket; vagy, mint embert rászednek, rá akarjátok őt szedni?
10Megcáfolván megcáfol benneteket, ha alattomban pártját akarjátok fogni.
11Vajon titeket nem rettent felsége; és félelme nem száll reátok?
12Idézeteitek hamu mondások; agyag védfalak védfalaitok. [26]
13Hallgassatok előttem, én hadd beszélek; aztán jöjjön reám akármi!
14Miért vegyem húsomat a fogaim közé; miért tegyem lelkemet a markomba?
15Hiszen megöl engem, nem remélhetek; utaimat mégis előtte vitatom:
16Ő segítségemre is lesz nekem; mert színe elé képmutató be nem megy.
17Hallván halljátok meg beszédemet; és nyilatkozatom füleitekben legyen.
18Íme törvénykezést rendeztem; tudom, hogy nekem lesz igazam.
19Ki az, aki perelni fog velem, hogy most el kell hallgatnom és meghalnom?
20Csak két dolgot ne csinálj velem; akkor nem rejtőzöm el színed elől.
21Kezedet távolítsd el rólam; és rettentésed ne rémítsen engem.
22Így szólíts, és én felelek; vagy én beszélek, és te válaszolj nekem.
23Mennyi bűn és vétek van rajtam? Hibámat és vétkemet add tudnom.
24Miért rejted el orcádat; és számítasz engem ellenségednek?
25Csak nem hulló falevelet akarsz rettegtetni, és kiszáradt polyvát kergetni;
26hogy ily keserűségeket szabsz reám, és ifjúságom bűneiért lakoltatsz?
27És kalodába teszed lábaimat, és figyeled minden utamat; lábaim gyökerére rovásokat csinálsz magadnak:
28aki olyan vagyok, mint a revesség, mely szétmállik; mint a ruha, melyet megevett a moly.