Job 11
1 Erre a naamái Cófár felelt, és azt mondta:
2 A szavak e tömegére ne legyen-e felelet; és e szájembernek igaza legyen-e?
3 Ha fecsegéseidet elhallgatja az ember, kinevetsz, hogy nincs ki megszégyenítsen;
4 és azt mondod: Tiszta az én tanom; és szeplőtelen vagyok szemeidben.
5 Valójában pedig bárcsak Isten beszélne, és megnyitná hozzád ajkait:
6 Ő megjelentené neked a bölcsesség titkait, mert kétszeresek a megértés tekintetében, és megtudnád, hogy elfelejteti veled Isten büntetésedet.
7 Isten kikutatását eléred-e; és a Mindenható tökéletességéhez elérsz-e?
8 Égi magasságok, - mit csinálsz? Mélyebb a másvilágnál, - mit tudsz?
9 Hosszabb a földnél hossza, és szélesebb a tengernél.
10 Ha elsuhan és bezár, és törvénybe hív, ki téríti őt vissza?
11 Mert ő ismeri a semmi embereket; látja a veszedelmet, hát nem figyel?
12 Itt Úres ember is eszessé lehet; vadszamár-csikó is emberré születhetik.
13 Ha te elkészíted szívedet, és kiterjeszted hozzá kezeidet;
14 ha bűn van kezeden, távolítsd el azt, és ne lakozzék sátorodban álnokság;
15 bizony akkor felemelheted orcádat gáncs nélkül; és szilárdan állsz, nem kell félned.
16 Bizony elfelejted te a viszontagságot; mint átfutó vízre emlékezel:
17 és délnél fényesebben kel fel életpályád; mikor alkonyul, olyan lesz, mint a reggel.
18 És bízol, mert van reménység; és biztonságban vetsz ágyat és fekszel le.
19 És ha fekszel, nem lesz, ki felriasszon; de sokan hízelegnek neked.
20 Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekülés elvész előlük; reményük a lélek-kilehelés lesz.