1Huszonegy éves volt Cidkijjá, mikor királlyá lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyja neve Hamutál volt, Jirmejá leánya Libnából.
2És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; egészen úgy, mint Jójákim cselekedett.
3Mert az Úr haragja folytán annyira jutott a dolog Jeruzsálemben és Júdában, hogy elvetette őket színe elől; és Cidkijjá fellázadt Babilónia királya ellen.
4És akkor, uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén megérkezett Nabukadneccár babilóniai király maga és egész serege Jeruzsálem ellen és tábort ütöttek körülötte, és őrtornyot építettek ellene köröskörül.
5És ostrom alatt volt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig.
6A negyedik hónapban, a hónap kilencedikén, mikor oly erős lett az éhség a városban, hogy a föld népének nem volt kenyere;
7betörték a várost, mire az egész hadinép megfutott, és kimentek a városból éjjel a két kőfal között levő kapu után, mely a király kertjén van, a város körül pedig káldok voltak kereken; és elmentek a síkság útjára.
8És a káld sereg űzőbe vette a királyt, és Jerikó síkságán utolérték Cidkijját; de egész serege szétszóródott mellőle.
9És megfogták a királyt, és felvitték őt a babilóniai királyhoz Riblába, Hamát földére; és ítéletet mondott felette.
10És levágatta a babilóniai király Cidkijjá fiait a szemei előtt; és Júda összes fejedelmeit is levágatta Riblában.
11Cidkijjá szemeit pedig megvakíttatta; és bilincsbe verték őt, és elvitte őt Babilónia királya Babilonba, és a tömlöcbe tette őt halála napjáig.
12Az ötödik hónapban pedig, a hónap tizedikén, ez volt Nabukadneccár babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik éve, Jeruzsálembe érkezett Nabuzaradán testőrparancsnok, a babilóniai király szolgája.
13És felégette az Úr házát és a királyi palotát, és Jeruzsálem minden házát; és minden nagy házat felégetett tűzzel.
14Jeruzsálem kőfalait pedig körül lerombolta az egész káld sereg, mely a testőrparancsnokkal volt.
15És [a nép gyámoltalanaiból, és] a nép maradványát, mely megmaradt a városban, és az elpártolókat, akik a babilóniai királyhoz pártoltak, és a mesteremberek maradványát; fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok.
16És az ország gyámoltalanaiból hagyott Nabuzaradán testőrparancsok: szőlőmunkásoknak és szántóvetőknek.
17És a rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, és az állványokat meg a réztengert, melyek az Úr házában voltak, összetörték a káldok; és azok rezét mind elvitték Babilóniába.
18Elvitték az üstöket is, lapátokat is, késeket is, a hintőcsészéket is, a csészéket is, egyáltalán minden rézedényt, mellyel szolgálatot végeztek.
19A tálakat is és a serpenyőket és a hintőcsészéket és az üstöket és a gyertyatartókat és a csészéket és szilkéket, ami arany arany, és ami ezüst ezüst, elvitte a testőrparancsnok.
20A két oszlopnak, az egy tengernek és a tizenkét rézökörnek [amelyek az állványok alatt voltak], melyeket Salamon csináltatott az Úr házának; megmérhetetlen súlyú volt mindezeknek a műtárgyaknak a reze.
21Ami az oszlopokat illeti, tizennyolc sing volt az egyik oszlop magassága, és tizenkét sing zsinór érte körül, vastagsága pedig négyujjnyi, Úres;
22és rézpárta volt rajta, és az egyik párta magassága öt sing, és csipkézet és gránátalmák a pártán körül, mind rézből; ilyenek voltak a másik oszlopnál is a gránátalmák.
23És kilencvenhat gránátalma volt szél iránt; összesen száz gránátalma volt a csipkézeten körül.
24És elvitte a testőrparancsnok Szerája főpapot és Cefanja másodpapot, és a három küszöbőrt.
25És elvitt a városból egy kamarást, aki tiszttartó volt a harcosok felett, és hetet a király belső emberei közül, akik a városban találtattak, és a hadvezér íródeákját, aki a föld népét sorozta; és hatvan embert a föld népéből, akik bent találtattak a városban.
26És fogta őket Nabuzaradán testőrparancsnok; és elvitte őket a babilóniai király elé Riblába.
27A babilóniai király pedig levágatta őket és megölte őket Riblában, Hamát országában. Így ment fogságba Júda a maga földjéről.
28Ez az a nép, melyet fogságra vitt Nabukadneccár: a hetedik esztendőben háromezer és huszonhárom júdai;
29Nabukadneccár tizennyolcadik esztendejében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lélek;
30Nabukadneccár huszonharmadik esztendejében fogságra vitt Nabuzaradán testőrparancsnok hétszáznegyvenöt júdai lelket; összesen négyezer és hatszáz lélek.
31Történt pedig Jójákim júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödikén, hogy Evil-Merodák babilóniai király, trónra léptének évében, felemelte Jójákim júdai király fejét, és kihozta őt a börtönből.
32És jóságosan beszélt vele; székét pedig feljebb tette azoknak a királyoknak a székénél, akik vele voltak Babilóniában.
33És kicserélte rabruháit; és mindig őelőtte evett kenyeret, élete minden napján.
34Ami pedig élelmét illeti, állandó élelmet szolgáltattak ki neki a babilóniai király részéről minden nap az arra a napra valót, halála napjáig; élete minden napjában.