Jeremiah 51— KIB

¹Így mondta az Úr: íme én felébresztem Babilon ellen és az ellenségeim szívében lakók ellen egy pusztítónak lelkét.

²És küldök Babilonra szórókat és megszórják azt, és kiÚresítik országát; mert lesznek ellene mindenfelől a veszedelem napján.

³Ne vonja fel az íjász íját, és ne büszkélkedjék páncéljában! És ne könyörüljetek ifjain, vessétek örök szentség alá egész seregét.

⁴És sebesültek hullanak a káldok országában; és átszúrtak az ő utcáin.

⁵Mert nem özvegy Izráel [és Júda], aki az ő Istene, a Seregek Ura nélkül van; mert az ő országuk tele bűnnel, Izráel Szentje nélkül van.

⁶Meneküljetek ki Babilonból, és mentse meg ki-ki életét, ne vesszetek el annak bűnében; mert bosszúállás ideje ez az Úrnak, ő megfizet neki érdem szerint.

⁷Aranypohár volt Babilon az Úr kezében, mely megrészegítette az egész földet; az ő borából ittak a nemzetek, azért bolondultak meg a nemzetek.

⁸Hirtelen leesett Babilon és összetört; jajgassatok felette, vegyetek balzsamot fájdalmára, talán meggyógyul.

⁹Gyógyítottuk Babilont, és nem gyógyult meg, hagyjátok őt, és menjünk, ki-ki a maga országába; mert az egekig ér az ő ítélete, és a fellegekig emelkedik.

¹⁰Kihozta az Úr a mi igazságunkat;jertek és beszéljük el Cionban az Úrnak, a mi Istenünknek cselekedetét.

¹¹Élesítsétek a nyilakat, öltsétek fel a pajzsokat, felindította az Úr a méd királyok lelkét; mert Babilon ellen van gondolata, hogy azt elpusztítsa, mert az Úr bosszúállása ez, templomáért való bosszúállása.

¹²Babilon kőfalaira tűzzetek zászlót, erősítsétek az őrséget, állítsatok őröket, készítsétek el a leseket; mert el is gondolta az Úr, meg is cselekszi, amit Babilon lakosai felől szólott.

¹³Ó, nagy víz mellett lakó, kincsekben gazdag; eljött a véged, a sing, ahol levágatol!

¹⁴Megesküdt a Seregek Ura önmagára: Bizony megtöltelek emberrel, mint prücsökkel, kik eléneklik feletted a hajrát!

¹⁵Ő alkotta a földet erejével, készítette a világot bölcsességével; és feszítette ki az eget értelmével.

¹⁶Ha dörög, vízzúgás lesz az égben, és felhőket szállít fel a föld végéről; és villámlásokat csinál az esőhöz, és szelet hoz ki raktáraiból.

¹⁷Bolond minden ember tudomány nélkül, szégyent vall minden ötvös az istenképpel: mert csalás az öntvénye és nincs lélek bennük;

¹⁸hiábavalóságok azok, gúnyalkotások, meglátogatásuk idején elvesznek.

¹⁹Nem ilyen a Jákób része, mert a mindenség alkotója ő, és örökségének pálcája, Seregek Ura a neve.

²⁰Pörölyöm vagy te nekem, hadiszerszámom; nemzeteket zúztam veled, királyságokat rontottam veled.

²¹És zúztam veled lovat és lovasát, és zúztam veled szekeret és szekeresét;

²²és zúztam veled férfit és asszonyt, és zúztam veled vénet és ifjat. És zúztam veled legényt és leányt,

²³és zúztam veled pásztort és nyáját, és zúztam veled szántót és fogatát; és zúztam veled pasákat és kormányzókat.

²⁴De megfizetem Babilonnak és Káldea minden lakójának minden gonoszságukat, amit Cionban cselekedtek; szemeitek előtt, mond az Úr.

²⁵Íme, én vagyok ellened, romlás hegye, mond az Úr, ki az egész földet megrontottad; és kinyújtom az én kezemet reád, és legörgetlek a sziklákról. És égés hegyévé teszlek téged;

²⁶és nem vesznek belőled követ szegeletnek, és követ fundamentumnak, mert örök pusztaság leszel, mond az Úr.

²⁷Emeljetek zászlót a földön, fújjátok meg a kÚrtöt a nemzetek között, szenteljetek ellene nemzeteket! Hívjatok ellene királyságokat, Ararátot, Minnit és Askenázt; állítsatok fölé sorsozókat, hozzatok fel ellene lovat, mint sörényes prücsköt.

²⁸Szenteljetek ellene nemzeteket, Média királyait, pasáit és kormányzóit; és Úralmának egész földjét.

²⁹És megreszket a föld és vonaglik, mert megvalósul Babilónián az Úr gondolata, hogy Babilónia földjét pusztasággá tegye lakos nélkül.

³⁰Megszűntek Babilónia hősei hadakozni, ülnek váraikban. Kiszáradt hősiségük, asszonyokká lettek; hajlékaikat felgyújtották, reteszeiket letördelték.

³¹Futár futár előtt fut, és hírnök hírnök előtt, hogy jelentést tegyen a babiloni királynak. Mert bevétetett városa mindenfelől;

³²és a réveket megszállták, és a tavakat felégették tűzzel; és a hadi emberek megrémültek.

³³Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Babilon leánya mint a szérű, mikor tiporják; még egy kicsi, és eljön rá az aratás ideje.

³⁴Megevett, szétroncsolt engem Nabukadneccár babiloni király, Úres edényként tett le, elnyelt engem, mint a sárkány, megtöltötte gyomrát csemegéimmel, ellökött engem.

³⁵Elnyomásom és húsom Babilónián, mondja Cion lakosa; vérem Káldea lakosain, mondja Jeruzsálem.

³⁶Ezért így mondta az Úr: Íme én kiperlem peredet és megállom bosszúdat; és kiszárítom a tengert és kiapasztom forrását.

³⁷És lesz Babilon kőrakásokká, sakálok tanyájává; pusztasággá és csúfsággá, lakosság nélkül.

³⁸Egyetemben ordítanak, mint az oroszlánok, kurrognak, mint az oroszlánkölykök:

³⁹mikor hévben lesznek, elkészítem lakomájukat, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és aludjanak örök álmot, és fel ne ébredjenek, mond az Úr.

⁴⁰Leviszem őket, mint juhokat a levágásra; mint a kosokat a bakokkal.

⁴¹Hogy bevétetett Sesák, elfoglaltatott az egész föld dicsősége; mily iszonyattá lett Babilon a nemzetek között!

⁴²Feljött Babilonra a tenger; habjai örömével elboríttatott.

⁴³Városai iszonyattá lettek, szomjú földdé és pusztává; földdé, melyen egy ember sem lakik, és nem megy keresztül rajta emberfia.

⁴⁴És meglátogatom Bélt Babilonban, és kihozom szájából, amit elnyelt, és nem özönlenek hozzá többé nemzetek; Babilonnak kőfala is leomlik.

⁴⁵Jöjjetek ki belőle, népem, és mentse meg ki-ki életét az Úr haragjának hevétől. [6]

⁴⁶És el ne lágyuljon a szívetek, és ne féljetek a hírre, mely a földön hallatszik; és jön egyik esztendőben a hír, aztán jön másik esztendőben a hír; és erőszak a földön, uralkodó uralkodó ellen.

⁴⁷Ezért íme népek jönnek, és meglátogatom Babilon istenképeit, és egész országa megszégyenül; és sebesültjei mind benne hullanak el.

⁴⁸És ujjong Babilonon ég és föld, és minden bennük lakó, hogy északról rájönnek a pusztítók, mond az Úr.

⁴⁹Babilonnak is el kell esni, Izráel sebesültjeiért; Babilonért is elestek az egész föld sebesültjei.

⁵⁰Kardtól menekültek menjetek, meg ne álljatok, emlékezzetek meg távolból az Úrról, és Jeruzsálem jusson eszetekbe.

⁵¹Megszégyenültünk, mert gyalázást hallottunk, elborította a szégyen orcáinkat; mert bejöttek az idegenek az Úr házának szentélyeibe.

⁵²Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és meglátogatom istenképeit; és egész országában nyög a sebesült.

⁵³Ha az égbe hág fel Babilon, és ha megerősíti a magasban erősségét, tőlem mennek ki pusztítók reá, mond az Úr.

⁵⁴Hallga, kiáltás Babilonból; és nagy összeroppanás a káldok országából!

⁵⁵Mert elpusztítja az Úr Babilont, és elveszti belőle a nagy hangot. És zúgnak habjaik, mint a nagy vizek és harsog hangjuk zúgása;

⁵⁶Mert eljön reá, Babilonra, a pusztító, és elfogatnak hősei, eltörnek íjaik; mert megfizetés Istene az Úr, megfizetvén megfizet.

⁵⁷És megrészegítem fejedelmeit és bölcseit, pasáit és kormányzóit és hőseit; és alusznak örök álmot és nem ébrednek fel, mond a király, kinek Seregek Ura a neve.

⁵⁸Így mondta a Seregek Ura: Babilon széles kőfalai lerombolván leromboltatnak, és magas kapui felégettetnek tűzzel: úgyhogy a népek a hiábavalóság számára dolgoztak, és a nemzetek a tűz számára, azért fáradtak.

⁵⁹A szó, melyet parancsolt Jeremia próféta Szerájának, Néria fiának, ki

⁶⁰Maaszéja fia volt, mikor az Cidkijjá júdai királlyal Babilóniában járt uralkodásának negyedik évében; és Szerája szállásmester volt.Ugyanis leírta Jeremia mindazt a veszedelmet, ami Babilont érni fogja, egy könyvbe; mindezeket a szavakat, melyek meg vannak írva Babilon felől.

⁶¹És azt mondta Jeremia Szerájának: Amint megérkezel Babilonba, meglásd, hogy felolvasd mindezeket a szavakat.

⁶²És mondd, Uram: Te szóltál ez ellen a hely ellen, hogy kiirtod ezt, hogy ne legyen benne lakos, sem ember sem állat; hanem örök pusztaság legyen.

⁶³És mikor majd elvégezted e könyv felolvasását; köss reá egy követ, és hajítsd be az Eufráteszbe.

⁶⁴És mondd: így süllyed el Babilon, és nem támad fel a veszedelemből, melyet én hozok rá. („Ezért fáradtak.\)