1A szó, melyet szólt az Úr Babilónia felől, a káldok országa felől, Jeremia próféta által.
2Jelentsétek a nemzetek közt [és hirdessétek] és emeljetek zászlót, és hirdessétek, ne rejtsétek, mondjátok: Bevették Babilont, szégyent vallott Bél, letört Merodák megszégyenültek szörnyei, letörtek bálványai.
3Mert felvonult ellene egy nemzet északról, az teszi országát pusztasággá, hogy nem lesz benne lakó, sem ember, sem állat, elmenekültek, elmentek.
4Azokban a napokban és abban az időben, mond az Úr, megjönnek Izráel fiai, ők és Júda fiai egyetemben; amint jönnek, folyton sírnak, és az Úrat, Istenüket keresik.
5Ciont kérdezik, arccal errefelé vannak; mikor megérkeznek, csatlakoznak az Úrhoz, örök szövetséggel, mely feledhetetlen.
6Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztoraik félrevezették őket; hegynek vitték, hegyről halomra jártak, delelőhelyüket elfelejtették.
7Aki előtalálta, mindenki ette őket, és ellenségeik azt mondták: Nem vétkeztünk; mert ők vétkeztek az Úr ellen, az igazság tanyája és atyáik reménysége ellen.
8Meneküljetek ki Babilonból, és a káldok országából jertek ki; és legyetek mint a bakok a nyáj előtt.
9Mert íme én támasztok és hozok fel Babilónia ellen egy gyülekezetet nagy nemzetekről észak földjéről. Amint felsorakoznak ellene, legott beveszik; nyíljuk olyan, mint a sikerrel járó hős, nem tér vissza Úresen.
10És így Káldea martalékká lesz, akik prédára vetik azt, mind jóllaknak, mond az Úr.
11Hát csak örüljetek, hát csak ujjongjatok, örökségem kifosztói; hát csak ugráljatok, mint a nyomtató üsző, nyerítsetek, mint a mének:
12megszégyenül anyátok nagyon, elpirul, aki szült benneteket. Ihol a nemzetek utolsója, az avar sivatag és pusztaság!
13Az Úr haragja miatt nem lakják; egészen pusztasággá lesz; aki átmegy Babilónián, mindenki meghökken, és csúfolódik minden csapásán.
14Sorakozzatok fel Babilon ellen körül mind, ti íjászok, lőjetek rá, ne kíméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett.
15Ujjongjatok felette körül, kiadta kezét; leomlottak gyámpillérei, bedőltek kőfalai. Mert az Úr bosszúállása ez, álljatok bosszút rajta; amiképpen ő cselekedett, úgy cselekedjetek vele.
16Irtsátok ki a magvetőt Babilóniából, és aki sarlót fog aratás idején; az eltipró kard elől forduljon ki népéhez, és meneküljön ki-ki a maga országába.
17Szétszórt juh Izráel, oroszlánok szórták el; az első, aki ette, Asszíria királya, és az utolsó, aki csontjait lerágta, Nabukadneccár, Babilónia királya.
18Ezért így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én meglátogatom Babilónia királyát és országát; mint meglátogattam Asszíria királyát.
19És visszaviszem Izráelt tanyájára, és legeli a Kármelt és a Básánt; és Efraim hegyén és a Gileádon jóllakik lelke.
20Azokban a napokban és abban az időben, mond az Úr, kerestetik Izráel bűne, és nem lesz, és Júda vétkei és nem találtatnak; mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.
21Meratajim országa ellen vonulj fel, ellene és Pekód lakosai ellen; ölj és pusztíts az ő módjukon, mond az Úr, és egészen úgy tégy, mint parancsoltam neked.
22Hallga, háború van az országban, és nagy összeroppanás.
23Hogy kivágatott és összetörött az egész föld pörölye; milyen pusztasággá lett Babilónia a nemzetek között!
24Tőrt vetettem neked, meg is fogattál, Babilónia, de te nem tudtad; megkapattál és meg is fogattál, mert az Úrral kötöttél ki.
25Kinyitotta az Úr szertárát, és előhozta haragja fegyvereit; mert munkája van az Úrnak, a Seregek Úrának a káldok országában.
26Jöjjetek rá végül, nyissátok ki az ő magtárait, és öntsétek azt ki, mint a garmadát, és vessétek örökszentség alá; ne legyen belőle maradék.
27Öljétek le minden tulkát, menjetek levágásra; jaj nekik, mert eljött napjuk, meglátogatásuk ideje!
28Hallga! futók és menekültek Babilónia földéről; jelentvén Cionban az Úr bosszúállását, Istenünk bosszúállását templomáért.
29Hívjatok Babilonhoz sokakat, mindenkit, aki íjat von. Üssetek tábort ellene körül, ne legyen belőle menekült. Fizessetek meg neki cselekedete szerint, egészen úgy tegyetek neki, amint ő tett; mert az Úr ellen kevélykedett, Izráel szentje ellen.
30Ezért ifjaik utcáin hullanak el, és harcos férfiai mind elnémulnak azon a napon, mond az Úr.
31Íme én ellened vagyok, Büszkeség, mond az Úr, a Seregek Ura; mert elérkezett a te napod, meglátogatásod ideje.
32És megbotlik Büszkeség és elesik, és nem lesz, ki felemelje őt; és tüzet gyújtok városaiban, és megeszi egész környékét.
33Így mondta a Seregek Ura: El vannak nyomva Izráel fiai, és Júda fiai egyetemben; és rabtartóik mind erősen tartják őket, nem akarják elbocsátani.
34Megváltójuk erős, Seregek Ura a neve, kiperelvén kiperli perüket; hogy megnyugtassa a földet és nyugtalanítsa Babilon lakóit.
35Kard a káldokra, mond az Úr, és Babilon lakosaira, és fejedelmeire és bölcseire:
36kard a fecsegőkre, hogy megbolonduljanak; kard a hősökre, hogy megijedjenek;
37kard lovaira és szekereire, és az egész egyvelegre, mely benne van, hogy legyenek asszonyokká.
38Kard kincseire, hogy zsákmányoltassanak el; kard vizeire, hogy száradjanak ki: mert istenképek országa ez, és szörnyeikkel őrjöngenek.
39Ezért pusztai vadak lakják üvöltőkkel, és struccmadarak laknak benne; és nem lesz lakottá többé soha, és nem lakják nemzedékről nemzedékre.
40Mint ahogyan elsüllyesztette az Úr Szodomát és Gomorát és szomszédait, mond az Úr; senki sem fog ott lakni, és nem tartózkodik ott ember fia.
41Íme, nép jön északról és nagy nemzet,190 sok király támad a föld zugaiból.
42Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek és nem irgalmaznak. Hangjuk, mint a tenger, zúg, és lovakon nyargalnak; felsorakozva, mint egy ember a harcra, ellened, Babilon leánya.
43Hallotta hírüket Babilon királya, elernyedtek kezei; szűkölés fogta el őt, vajúdás, mint a szülő nőt.
44Íme mint oroszlán jön fel a Jordán rengetegéből az állandó tanyára. Mert egy pillanat alatt megfutamítom róla, és aki választott, azt állítom fölé. Mert ki olyan, mint én, és ki von engem kérdőre; és ki az a pásztor, aki megáll énelőttem?
45Ezért halljátok meg az Úr tanácsát, melyet Babilon felől hozott, és gondolatait, melyeket elgondolt a káldok országa felől: Bizony elragadják őket, a nyáj kicsinyeit, bizony meghökken rajtuk a tanya!
46A hangra: „Bevették Babilont\, megrendül a föld, és kiáltás hallatik a nemzetek között.