Jeremiah 49
1 Ammon fiairól így mondta az Úr: Fiai nincsenek-e Izráelnek, vagy örököse nincs neki; miért örökölte Milkom Gádot, és lakik népe városaiban?
2 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és hallatok Ammon fiainak Rabbája ellen harci riadót; és lesz elpusztult kőrakássá, és leányvárosait felégetik tűzzel, és Izráel örökli örököseit, azt mondja az Úr.
3 Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Aj, kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákba, gyászoljatok, és futkossatok az aklok közt: mert Milkom fogságra megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.
4 Mit dicsekszel a völgyekkel? Folyik a völgyed, pártütő leány; aki kincseiben bizakodik, Ki jöhet be én hozzám?
5 íme én hozok reád félelmet, mond az Úr, a Seregek Ura, körülötted mindenfelől; és elszéledtek, ki merre lát, és nem lesz, ki összegyűjtse a bujdosót.
6 Azután aztán megfordítom Ammon fiainak sorsát, mond az Úr.
7 Edomról így mondta az Seregek Ura: Nincs-e már bölcsesség Témánban; elveszett a tanács az értelmesektől, megromlott bölcsességük?
8 Fussatok, forduljatok meg, tegyétek mélyre a lakást, Dedán lakosai; mert Ézsau szerencsétlenségét elhoztam rá, itt az idő, hogy meglátogatom.
9 Ha szÚretelők jönnek rád, nem hagynak böngéket; ha tolvajok éjjel, pusztítanak, amennyi nekik kell:
10 mert én meghántom Ézsaut, feltárom rejtekeit; nem tud elrejtőzni. Elpusztul magja és testvérei és szomszédai, és nincs:
11 hagyd el árváidat, én eltartom; és özvegyeid bízzanak bennem.
12 [Mert így mondta az Úr: íme akiket nem illet, hogy megigya a pohárt, iván isszák, és te volnál az, aki büntetlen marad? Nem maradsz büntetlen, hanem iván iszol!]
13 Mert magamra esküdtem, mond az Úr, hogy borzalommá, gyalázattá, rommá és szidalommá lesz Bocra és minden városa, örök pusztasággá fognak lenni.
14 Hírt hallottam az Úr részéről, és követ küldetett a nemzetek közé: Gyűljetek össze és jertek ellene, és álljatok fel a háborúra!
15 Mert íme kicsinnyé teszlek a nemzetek között, lenézetté az emberek között.
16 Szörnyed megcsalt téged, szíved dölyfe, te, a szikla hasadékaiban lakó, halom magaslatát elfoglaló; ha olyan magasra rakod fészkedet, mint a sas, onnét hozlak le, mond az Úr.
17 És iszonyattá lesz Edom, aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért:
18 mint Szodoma és Gomora elsüllyedése, és szomszédaié, mond az Úr; ahol nem lakik ember, és nem tartózkodik benne emberfia.
19 Íme, mint oroszlán jön fel a Jordán rengetegéből az állandó tanyára. Mert egy pillanat alatt megfutamítom róla, és aki választott, azt állítom fölé: Mert ki olyan, mint én, és ki von engem kérdőre; és ki az a pásztor, aki megáll énelőttem?
20 Ezért halljátok meg az Úr tanácsát, melyet hozott Edom felől, és gondolatait, melyeket kigondolt Témán lakosai felől: Bizony elragadják őket, a nyáj kicsinyeit, bizony meghökken rajtuk tanyájuk.
21 Esésük hangjától megrendül a föld; kiáltás lesz, a Sástengeren hallatik hangja:
22 Íme felszáll, mint a sas, és lecsap, és kiterjeszti szárnyait Bocrára: és olyan lesz Edom hőseinek szíve azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.
23 Damaszkuszról. Megszégyenült Hamát és Árpád, mert rossz hírt hallottak; elolvadtak a gond tengerében, mely nem tud megnyugodni.
24 Elernyedt Damaszkusz, futásra fordult, és ijedtség fogta el; szorongás és fájdalmak fogták elő, mint a szülő asszonyt.
25 Mennyire el nem hagyott a dicséretes város, az öröm városa!
26 [Ezért ifjai az ő utcáin hullanak el; és a hadi emberek mind elnémulnak azon a napon, mond a Seregek Ura.]
27 És tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megeszi Benhadad palotáit.
28 Kédárról és Hácor királyságairól, melyeket megvert Nabukadneccár babilóniai király, így mondta az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédár ellen, és pusztítsátok Kelet fiait.
29 Sátraikat és juhaikat elveszik, kárpitjaikat és minden edényüket, és tevéiket elviszik maguknak. És azt kiáltják nekik: Félelem mindenfelől,
30 fussatok, menjetek el nagyon, tegyétek mélyre lakásotokat, Hácor lakosai, mond az Úr; mert tanácsot végzett ellenetek Nabukadneccár, babilóniai király, és gondolatot gondolt ellenetek.
31 Keljetek fel, menjetek fel egy boldog nemzethez, mely biztonságban lakik, mond az Úr; nincsenek ajtaik, nincs reteszük:
32 egyedül laknak, és tevéik zsákmánnyá lesznek, és nyájaik sokasága martalékká. És elszórom őket minden szélnek, a nyírthalántékúakat; és minden oldalról elhozom rájuk szerencsétlenségüket, mond az Úr.
33 És lesz Hácor sakálok tanyájává, örök pusztasággá, hol senki nem lakik, és ember fia nem tartózkodik benne.
34 Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett Élám felől Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, mondván:
35 Így mondta a Seregek Úra: íme én eltöröm Élám íját, erősségük zsengéjét:
36 és hozok Élámra négy szelet az ég négy széléről; és elszórom őket mind e szélnek, hogy nem lesz nemzet, ahova nem jut elámi bujdosó.
37 És megrettentem Élámot ellenségei előtt, és az életére törők előtt; és hozok rájuk veszedelmet, haragom hevét, mond az Úr. És utánuk küldöm a kardot, míg elemésztem őket;
38 és leteszem ítélőszékemet Élámban és kivesztek onnét királyt és fejedelmeket, mond az Úr.
39 De lesz a napok végén, megfordítom Élám sorsát, mond az Úr.