1Ammon fiairól így mondta az Úr: Fiai nincsenek-e Izráelnek, vagy örököse nincs neki; miért örökölte Milkom Gádot, és lakik népe városaiban?
2Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és hallatok Ammon fiainak Rabbája ellen harci riadót; és lesz elpusztult kőrakássá, és leányvárosait felégetik tűzzel, és Izráel örökli örököseit, azt mondja az Úr.
3Jajgass, Hesbon, mert elpusztult Aj, kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákba, gyászoljatok, és futkossatok az aklok közt: mert Milkom fogságra megy, papjaival és fejedelmeivel együtt.
4Mit dicsekszel a völgyekkel? Folyik a völgyed, pártütő leány; aki kincseiben bizakodik, Ki jöhet be én hozzám?
5íme én hozok reád félelmet, mond az Úr, a Seregek Ura, körülötted mindenfelől; és elszéledtek, ki merre lát, és nem lesz, ki összegyűjtse a bujdosót.
6Azután aztán megfordítom Ammon fiainak sorsát, mond az Úr.
7Edomról így mondta az Seregek Ura: Nincs-e már bölcsesség Témánban; elveszett a tanács az értelmesektől, megromlott bölcsességük?
8Fussatok, forduljatok meg, tegyétek mélyre a lakást, Dedán lakosai; mert Ézsau szerencsétlenségét elhoztam rá, itt az idő, hogy meglátogatom.
9Ha szÚretelők jönnek rád, nem hagynak böngéket; ha tolvajok éjjel, pusztítanak, amennyi nekik kell:
10mert én meghántom Ézsaut, feltárom rejtekeit; nem tud elrejtőzni. Elpusztul magja és testvérei és szomszédai, és nincs:
11hagyd el árváidat, én eltartom; és özvegyeid bízzanak bennem.
12[Mert így mondta az Úr: íme akiket nem illet, hogy megigya a pohárt, iván isszák, és te volnál az, aki büntetlen marad? Nem maradsz büntetlen, hanem iván iszol!]
13Mert magamra esküdtem, mond az Úr, hogy borzalommá, gyalázattá, rommá és szidalommá lesz Bocra és minden városa, örök pusztasággá fognak lenni.
14Hírt hallottam az Úr részéről, és követ küldetett a nemzetek közé: Gyűljetek össze és jertek ellene, és álljatok fel a háborúra!
15Mert íme kicsinnyé teszlek a nemzetek között, lenézetté az emberek között.
16Szörnyed megcsalt téged, szíved dölyfe, te, a szikla hasadékaiban lakó, halom magaslatát elfoglaló; ha olyan magasra rakod fészkedet, mint a sas, onnét hozlak le, mond az Úr.
17És iszonyattá lesz Edom, aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért:
18mint Szodoma és Gomora elsüllyedése, és szomszédaié, mond az Úr; ahol nem lakik ember, és nem tartózkodik benne emberfia.
19Íme, mint oroszlán jön fel a Jordán rengetegéből az állandó tanyára. Mert egy pillanat alatt megfutamítom róla, és aki választott, azt állítom fölé: Mert ki olyan, mint én, és ki von engem kérdőre; és ki az a pásztor, aki megáll énelőttem?
20Ezért halljátok meg az Úr tanácsát, melyet hozott Edom felől, és gondolatait, melyeket kigondolt Témán lakosai felől: Bizony elragadják őket, a nyáj kicsinyeit, bizony meghökken rajtuk tanyájuk.
21Esésük hangjától megrendül a föld; kiáltás lesz, a Sástengeren hallatik hangja:
22Íme felszáll, mint a sas, és lecsap, és kiterjeszti szárnyait Bocrára: és olyan lesz Edom hőseinek szíve azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.
23Damaszkuszról. Megszégyenült Hamát és Árpád, mert rossz hírt hallottak; elolvadtak a gond tengerében, mely nem tud megnyugodni.
24Elernyedt Damaszkusz, futásra fordult, és ijedtség fogta el; szorongás és fájdalmak fogták elő, mint a szülő asszonyt.
25Mennyire el nem hagyott a dicséretes város, az öröm városa!
26[Ezért ifjai az ő utcáin hullanak el; és a hadi emberek mind elnémulnak azon a napon, mond a Seregek Ura.]
27És tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megeszi Benhadad palotáit.
28Kédárról és Hácor királyságairól, melyeket megvert Nabukadneccár babilóniai király, így mondta az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédár ellen, és pusztítsátok Kelet fiait.
29Sátraikat és juhaikat elveszik, kárpitjaikat és minden edényüket, és tevéiket elviszik maguknak. És azt kiáltják nekik: Félelem mindenfelől,
30fussatok, menjetek el nagyon, tegyétek mélyre lakásotokat, Hácor lakosai, mond az Úr; mert tanácsot végzett ellenetek Nabukadneccár, babilóniai király, és gondolatot gondolt ellenetek.
31Keljetek fel, menjetek fel egy boldog nemzethez, mely biztonságban lakik, mond az Úr; nincsenek ajtaik, nincs reteszük:
32egyedül laknak, és tevéik zsákmánnyá lesznek, és nyájaik sokasága martalékká. És elszórom őket minden szélnek, a nyírthalántékúakat; és minden oldalról elhozom rájuk szerencsétlenségüket, mond az Úr.
33És lesz Hácor sakálok tanyájává, örök pusztasággá, hol senki nem lakik, és ember fia nem tartózkodik benne.
34Amely szava az Úrnak Jeremia prófétához lett Élám felől Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, mondván:
35Így mondta a Seregek Úra: íme én eltöröm Élám íját, erősségük zsengéjét:
36és hozok Élámra négy szelet az ég négy széléről; és elszórom őket mind e szélnek, hogy nem lesz nemzet, ahova nem jut elámi bujdosó.
37És megrettentem Élámot ellenségei előtt, és az életére törők előtt; és hozok rájuk veszedelmet, haragom hevét, mond az Úr. És utánuk küldöm a kardot, míg elemésztem őket;
38és leteszem ítélőszékemet Élámban és kivesztek onnét királyt és fejedelmeket, mond az Úr.
39De lesz a napok végén, megfordítom Élám sorsát, mond az Úr.