1Móábról így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztíttatott, megszégyenült, bevésetett Kirjátajim; Hesbon árnyékában menekülők állnak erőtlenül, megszégyenült a fellegvár és letört.
2Nincs már dicsősége Móábnak Hesbonban, veszedelmet gondoltak ellene; Gyertek, irtsuk ki, ne legyen nemzet; Madmén, te is némulj el, utánad kard jár.
3Hallga, kiáltás Horonajimból! pusztulás és nagy összeroppanás.
4Összetört Móáb, kiáltást hallatnak kicsinyei.
5Mert a Luhit hágóján siralom siralmat ér; mert Horonajim lejtőjén az ellenség összeroppanás kiáltását hallja.
6Fussatok, mentsétek meg lelketeket; és legyenek, mint a hangafa a sivatagban.
7Mert mivelhogy bíztál csinálmányaidban és kincseidben, te is bevétetel; és kivonul Kámos a fogságba papjaival és fejedelmeivel egyetemben:
8és pusztító jön minden városra, és egy város sem menekül meg. És elvész a völgy és elpusztul a fennsík, mint az Úr mondotta.
9Adjatok szárnyat Móábnak, hogy repülve mehessen ki; városai pedig pusztasággá lesznek, hogy nem lesz lakó bennük.
10Átkozott, aki az Úr dolgát renyhén végzi; és átkozott, ki kardját kíméli a vértől.
11Kényelemben élt Móáb ifjúsága óta, és nyugodtan volt seprején, és nem öntötték edényből edénybe, és fogságba nem ment: azért állt meg benne zamatja, és nem változott meg illata.
12Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és küldök rá döntőket, akik feldöntik; és edényeit kiÚrítik, és tömlőit széttörik.
13És megszégyenül Móáb Kámos miatt; mint megszégyenült Izráel háza Bétél miatt, bizodalmuk miatt.
14Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk mi; és vitéz férfiak a harcra?
15Elpusztul Móáb és városa felszállnak, válogatott ifjúsága pedig alászáll a mészárszékre, mond a király, kinek Seregek Ura a neve.
16Közel van Móáb szerencsétlensége, hogy jöjjön; és veszedelme siet nagyon.
17Szánjátok őt, egész környéke, és mind, kik nevét ismeritek; mondjátok, hogy eltörött az erős vessző, a dicsőség pálcája!
18Szállj le a dicsőségből, és ülj le a szomjúságba, lakosság, Dibon lánya; mert Móáb pusztítója feljött rád, lerontotta erődeidet.
19Az útra állj és kémlelj, Aroér lakosa; kérdezd meg, aki elfutott, és a menekülőknek mondd: Mi történt?
20Megszégyenült Móáb, mert letört, jajgassatok és kiáltsatok, jelentsétek Arnonban; bizony elpusztult Móáb,
21és ítélet jött a fennsík földjére. Holonra és Jahácra és Mefaatra,
22és Dibonra és Nebóra, és Bét-Diblátajimra
23és Kirjátajimra, és Bét-Gámulra és Bét-Meonra,
24és Kerijótra és Bocrára. És Móáb országának minden városára, a távoliakra és a közeliekre:
25Levágatott Móáb szarva, és karja összetörött; ez az Úr mondása.
26Részegítsétek meg őt, mert az Úr ellen nagyzolt; és csobbanjon Móáb okádásba, és legyen nevetségessé ő is.
27Vagy nem nevetség volt-e neked Izráel, vagy a tolvajok közt találtatott-e, hogy ahányszor szóltál róla, fejet csóváltál?
28Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a sziklában, Móáb lakosai; és legyetek olyanok, mint a galamb, mely a szakadék száján túl fészkel.
29Hallottuk Móáb kevélységét, a nagyon kevélyét; dölyfét, kevélységét és gőgjét, és szíve fennhéjázását.
30Én ismerem, mond az Úr, dühét, és nem úgy van; fecsegését, és nem úgy tesznek.
31Ezért Móábon jajgatok, egész Móábért kiáltok; Kir-Keresz népéért sóhajtok.
32Jaézer siratásánál jobban siratlak téged, ó Szibmá szőleje, melynek hajtásai átmentek a tengeren, Jaézer tengeréig értek. Nyári gyümölcsödre és szÚretedre pusztító esett;
33és betakaríttatott öröm és vígság a termőföldről és Móáb földjéről: a bort a sajtóból megszüntettem, nem nyomják hajrával, a hajrá nem hajrá.
34Hesbon kiáltása miatt Eleáléig, Jahácig eresztik ki hangukat; Cóártól Horonajimig, Eglat-Selisijáig, mert Nimrim vizei is pusztasággá lettek.
35És megszüntetem, mond az Úr, Móábból a bámára menőt, és isteneinek füstölögtetőt.
36Ezért szívem Móábért mint a síp zeng, ezért szívem Kír-Heresz népéért mint a síp zeng; ezért amit megtakarítottak, elveszett.
37Bizony minden fejen kopaszság, és minden szakáll lenyírva; minden kézen bevagdalások, és a derekakon zsákruha.
38Móáb minden házpadján és utcáin mindenütt gyász és siratás; mert összetörtem Móábot, mint az edényt, mely nem kedves, mond az Úr.
39Hogy letört - jajgatnak -, hogy hátat fordított! Móáb megszégyenült és Móáb nevetségessé lett, és rettenetté egész környezetének.
40Mert így mondta az Úr: íme lecsap, mint a sas; és kiterjeszti szárnyát Móábra.
41A városok bevétettek, a várak elfoglaltattak. És olyan lesz Móáb hőseinek szíve azon a napon, mint a vajúdó nő szíve;
42és elpusztul Móáb, hogy nem lesz nép, mert az Úr ellen nagyzolt.
43Félelem és verem és tőr lesz rajtad, Móáb lakossága, mond az Úr.
44Aki a félelem elől menekül, beleesik a verembe, és aki feljön a veremből, megfogatik a tőrben; mert elhozom reá, Móábra meglátogatásuk évét, mond az Úr.
45„Mert tűz jött ki Hesbonból és láng Szihon városából\; és megette Móáb halántékát, és a viharfiak koponyáját.
46Jaj neked, Móáb, elveszett Kámór népe! Mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid rabságra.
47De megfordítom Móáb sorsát a napok végén, mond az Úr. Eddig van Móáb ítélete.