1Az a szó, mely Jeremiához lett az Úr részéről Cidkijjá júdai király tizedik évében; ez az év Nabukadneccár babilóniai királynak tizennyolcadik éve volt.
2És akkor a babilóniai király serege ostromolta Jeruzsálemet; Jeremia próféta pedig be volt zárva a tömlöc udvarában, mely a júdai király házában volt.
3Ugyanis Cidkijjá júdai király bezáratta őt, mondván: Miért prófétálsz te, mondván: így mondta az Úr: íme én ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és beveszi azt;
4és Cidkijjá júdai király nem menekül meg a káldok kezéből; hanem bizony a babilóniai király kezébe adatik, és száj a szájjal beszél vele és szemtől szembe látja őt.
5És Babilóniába viszi Cidkijját, és ott lesz, míg meg nem látogatom őt. Ha hadakoztok a káldokkal, nem lesz szerencsétek.
6És azt mondta Jeremia: Az Úr szava lett hozzám, mondván:
7íme Hanameél, Sallum nagybátyád fia jön hozzád, mondván: Vedd meg magadnak mezőmet, mely Anatótban van, mert tied a megváltási jog, hogy megvedd.
8El is jött hozzám Hanameél, nagybátyám fia, az Úr szava szerint, a tömlöc udvarába, és azt mondta nekem: Veddsze meg mezőmet, mely Anatótban van, Benjámin földjén, mert tiéd az örökségi jog és téged illet a megváltás, vedd meg magadnak; így tudtam, hogy az Úr szava ez.
9És megvettem a mezőt, mely Anatótban van, Hanameéltől, nagybátyám fiától; és kimértem neki a pénzt, tizenhét sekel ezüstöt.
10És beírtam a levélbe és megpecsételtem és tanúkat állítottam, úgy mértem ki a pénzt mérlegen.
11És vettem a vétellevelet, mely meg volt pecsételve, a rendelkezéssel és a pontozatokkal, és amely meg volt magyarázva;
12és átadtam a vétellevelet Báruknak, Néria fiának, ki Maaszéja fia volt, Hanameél nagybátyám szemei előtt és a tanúk szemei előtt, kik a vétellevelet aláírták; az összes júdaiak szemei előtt, kik a tömlöc udvarában ültek.
13És megparancsoltam Báruknak az ő szemeik előtt, mondván:
14Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Vedd ezt a levelet, ezt a vétellevelet, és ezt a megpecsételt és ezt a megmagyarázott levelet, és tedd azt egy cserépedénybe, hogy sok ideig megálljon.
15Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Még vesznek házakat és mezőket és szőlőket ebben az országban.
16És imádkoztam az Úrhoz, miután átadtam a vétellevelet Báruknak, Néria fiának, mondván:
17Ó jaj, Uram Isten, íme te alkottad az eget és a földet a te nagy erőddel és kinyújtott karoddal; nem lehetetlen teelőtted semmi.
18Ki kegyelmet cselekszel ezer íziglen és megfizeted az atyák bűnét fiaik kebelébe őutánuk; te nagy, te hatalmas Isten, kinek Seregek Ura a neve.
19Tanácsra nagy, cselekvésre hatalmas; kinek szemei nyitva vannak az emberfiak minden útjai felett, hogy megfizess kinek-kinek a saját útjai és cselekedeteinek gyümölcsei szerint.
20Aki jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjétől a mai napig úgy Izráelben, mint az emberek között; és nevet: szereztél magadnak, mint a mai nap van.
21És kihoztad népedet, Izráelt. Egyiptom földjéről; jelekkel és csodákkal, és erős kézzel és kinyújtott karral, és nagy rettenettel.
22És nekik adtad ezt az országot, melyről megesküdtél atyáiknak, hogy nekik adod; egy tejjel és mézzel folyó országot.
23De mikor bejöttek és birtokba vették azt, nem hallgattak szavadra és Tanításodban nem jártak, semmit, amit parancsoltál nekik, hogy cselekedjenek, meg nem cselekedtek; és ezért hoztad rájuk mindezt a veszedelmet.
24Íme, az ostromtöltések elértek a városhoz, hogy bevegyék azt, és a város a káldok kezébe adatik, akik ostromolják azt, a kard és az éhség és a dögvész miatt; és amit szóltál, meglett, és íme látod.
25És te azt mondtad nekem, Uram Isten: Vedd meg magadnak a mezőt pénzen, és állíts tanúkat; pedig a város a káldok kezébe adatik.
26Erre lett az Úr szava Jeremiához, mondván:
27Íme, én vagyok az Úr, minden testnek Isten; lehetetlen-e előttem valami?
28Ezért így mondta az Úr:íme én ezt a várost a káldok kezébe adom és Nabukadneccár babilóniai király kezébe, és beveszi azt.
29És bejönnek a káldok, akik ostromolják ezt a várost és felgyújtják ezt a várost tűzzel és felégetik azt; és a házakat, amelyeknek tetején füstölögtettek a Baálnak, és italáldozatot öntöttek az idegen isteneknek, hogy engem bosszantsanak.
30Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva folyton azt cselekedték, ami rossz az én szemeimben; mert Izráel fiai csak bosszantottak engem kezeik csinálmányával, mond az Úr.
31Mert haragomra és búsulásomra volt nekem ez a város attól a naptól, melyen felépítették azt mind a mai napig, úgyhogy eltávolítom színem elől
32Izráel fiainak és Júda fiainak minden gonoszságáért, melyet cselekedtek az én bosszantásomra, ők, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik; és Júda emberei és Jeruzsálem lakosai.
33És háttal fordultak felém és nem arccal; és bár tanítottam őket későn-korán, nem fogadtak szót, hogy felvegyék a fenyítést.
34És az ő undokságaikat elhelyezték a házban, mely felett az én nevem neveztetett, tisztátlanná tévén azt.
35És felépítették a Baál bámáit, melyek a Ben-Hinnom völgyében vannak, hogy megégessék fiaikat és leányaikat Moloknak, amit nem parancsoltam nekik és eszembe sem jutott hogy megtegyék ezt az utálatosságot; hogy vétekbe vigyék Júdát.
36Most pedig ezért így mondta az Úr, Izráel Istene erről a városról, melyről ti azt mondjátok, a babilóniai király kezébe van adva kard által és éhség által és dögvész által:
37íme én összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahova haragomban, hevemben és nagy felindulásomban elszórtam őket, és visszahozom őket erre a helyre, és biztonságos lakozást adok nekik.
38És lesznek nekem népem gyanánt; és én leszek nekik Istenük gyanánt.
39És adok nekik egy szívet és egy utat, hogy engem féljenek mindenkor, javukra önmaguknak, és őutánuk fiaiknak.
40És örök szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük, jót teszek velük; és félelmemet adom szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem.
41És örvendezem rajtuk jót cselekedvén velük; és beplántálom őket ebbe az országba igazán, teljes szívemből és teljes lelkemből.
42Mert így mondta az Úr: Amiképpen ráhoztam erre a népre mindazt a nagy veszedelmet, úgy hozom el rájuk mindazt a jót, amit felőlük beszélek.
43És lesz kelete a mezőnek ebben az országban, melyről ti azt mondjátok, pusztaság ez, ember nélkül és állat nélkül, kiszolgáltatva a káldok kezébe.
44Pénzen vesznek mezőket és levélbe írják és megpecsételik és tanúkat állítanak Benjámin földjén és Jeruzsálem környékén és Júda városaiban és a Hegyvidék városaiban és az Alföld városaiban és a Délvidék városaiban; mert megfordítom sorsukat, mond az Úr.