1Abban az időben, mond az Úr, Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének; és ők népemmé lesznek nekem.
2Így mondta az Úr: Kegyelmet talált a sivatagban a kardtól megmenekültek népe. Amint ment Izráelt megnyugtatni,
3messziről az Úr megjelent nekem. És örök szerelemmel szeretlek téged, ezért vonzalak kegyelemmel: még megépítelek és megépülsz, Izráel hajadona!
4Még magadra veszed dobjaidat és kivonulsz vigadozók körtáncával.
5Még ültetsz szőlőket Samária hegyein, akik ültetik, élvezik is.
6Mert lesz nap, hogy őrök kiáltják Efraim hegyén: Keljetek fel és menjünk fel Cionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.
7Mert így mondta az Úr: Ujjongjatok Jákóbon örömmel, és rivalgjatok a nemzetek fejének, hirdessétek, énekeljetek és mondjátok: Megszabadította az Úr az ő népét, Izráel maradékát!
8Íme én meghozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld sarkaiból, közöttük lesz vak és sánta, viselős és szülő asszony egyetemben; nagy gyülekezet tér ide vissza.
9Sírással jönnek, sóhajok között, vezetem őket, viszem őket vízpatakokhoz, egyenes úton, el nem eshetnek rajta; mert Izráelnek atyjává lettem, és Efraim az én elsőszülöttem.
10Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek, és hirdessétek a távoli szigeteken: [és mondjátok]: Aki szétszórta Izráelt, összegyűjti azt és őrzi azt, mint pásztor a nyáját.
11Mert megváltotta az Úr Jákóbot; és kivette a nála erősebb kezéből.
12És megjönnek és ujjonganak Cion magaslatán, és özönlenek az Úr javaira, gabonára és mustra és olajra, és juhok és marhák fajzására: és olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és többé már nem epednek.
13Akkor örvendez a hajadon körtáncban, és ifjak és vének egyetemben; és gyászukat örömre fordítom, és megvigasztalom őket, és megvidámítom őket bánatukból.
14És a papok lelkét kövérséggel öntözöm; és népem megelégszik javaimmal, mond az Úr.
15Így mondta az Úr: Hallga, Rámában hallatik siralom, keserű sírás! Rákhel siratja fiait, nem akar megvigasztalódni fiain, hogy nincsenek.
16[így mondta az Úr:] Tartsd vissza a hangodat a sírástól, és szemeidet a könnyhullatástól. Mert van bére munkádnak, mond az Úr, és visszatérnek az ellenség földjéről;
17és van remény jövőd felől, mond az Úr, és visszatérnek a fiak határaikba.
18Hallván hallottam Efraimot siránkozni: Megfenyítettél, és felvettem a fenyítéket [mint tanulatlan borjú:] téríts meg engem, hadd térjek meg, mert te vagy az én Istenem!
19Mert megtérésem után bánom, észre tértem után verem combomat; szégyenlem magamat, sőt pirulok, mert ifjúságom gyalázatát viselem.
20Drága fiam-e Efraim nekem, vagy gyönyörűségem gyermeke, hogy valahányszor ellene szólok, ismét reá kell gondolnom? Ezért megindulnak érte benső részeim, irgalmazván irgalmazok neki, mond az Úr:
21Állíts fel magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat! Vedd eszedbe az országutat, az utat, melyen mentél: térj vissza, Izráel hajadona, térj vissza ezekbe a te városaidba!
22Meddig akarsz még barangolni, ó te pártütő leány? Hiszen újat teremtett az Úr az országban, nő kerülgeti a férfit.
23Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Még mondják ezt a szót Júda országában és városaiban, mikor megfordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság tanyája, szentségének hegye!
24És benne lakik Júda, és minden városai egyetemben, szántóvetők és nyájjal járók.
25Mert megöntözöm a fáradt lelket; és minden epedő lelket megtöltök.
26Erre felébredtem és láttam; de álmom édes volt nekem.
27Íme napok jönnek, mond az Úr, és bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28És lesz, hogy amint ébren voltam felettük, a kitépésnél, ledöntésnél, lerombolásnál és az elvesztésnél és az ártásnál; úgy ébren leszek felettük a felépítésnél, és az elültetésnél, mond az Úr.
29Azokban a napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásik bele.
30Hanem mindenki a maga bűnéért hal meg; amely ember az egrest megette, éppen annak a fogai vásnak bele.
31Íme napok jönnek, mond az Úr, és új szövetséget kötök Izráel házával [és Júda házával].
32Nem olyan szövetséget, amilyet kötöttem atyáikkal, amely nap kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom országából; amikor ők felbontották az én szövetségemet, mikor férjükké lettem nekik, mond az Úr.
33Hanem ez az a szövetség, amelyet Izráel házával kötök azok után a napok után, mond az Úr. Tanításomat kebelükbe adom, és szívükre írom azokat; és Istenük gyanánt leszek nekik, és ők népem gyanánt lesznek nekem.
34És nem tanítja többé senki a felebarátját, és senki a testvérét, mondván: Ismerjétek meg az Urat! Mert mindnyájan ismernek engem kicsinytől nagyig, mond az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikre többé nem gondolok.
35Így mondta az Úr, ki a napot adta világosságul nappalra, a hold szabályait és a csillagokat világosságul éjszakára; aki megrendíti a tengert és zúgnak habjai,109 Seregek Ura a neve:
36mikor ezek a szabályok elmozdulnak előlem, mond az Úr, akkor szűnik meg Izráel magva is, hogy előttem nemzet legyen minden időben.
37Így mondta az Úr: Mikor megmérik az egeket fent, és kikutatják a föld fundamentumait lent, akkor vetem meg én is Izráel egész magvát mindazokért, amiket cselekedtek, mond az Úr.
38Íme, napok jönnek, mond az Úr, és az Úrnak építtetik fel a város a Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.
39És továbbmegy a mérőzsinór, ki egyenest a Gáréb halmára; és Góának fordul.
40És az egész Hulla- és Faggyúhamuvölgy, és az egész mezőség a Kidron patakáig, keleten a Lókapu szegletéig, az Úr szentsége lesz; nem döntetik le és nem romboltatik le többé soha.