Jeremiah 31
1 Abban az időben, mond az Úr, Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének; és ők népemmé lesznek nekem.
2 Így mondta az Úr: Kegyelmet talált a sivatagban a kardtól megmenekültek népe. Amint ment Izráelt megnyugtatni,
3 messziről az Úr megjelent nekem. És örök szerelemmel szeretlek téged, ezért vonzalak kegyelemmel: még megépítelek és megépülsz, Izráel hajadona!
4 Még magadra veszed dobjaidat és kivonulsz vigadozók körtáncával.
5 Még ültetsz szőlőket Samária hegyein, akik ültetik, élvezik is.
6 Mert lesz nap, hogy őrök kiáltják Efraim hegyén: Keljetek fel és menjünk fel Cionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.
7 Mert így mondta az Úr: Ujjongjatok Jákóbon örömmel, és rivalgjatok a nemzetek fejének, hirdessétek, énekeljetek és mondjátok: Megszabadította az Úr az ő népét, Izráel maradékát!
8 Íme én meghozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld sarkaiból, közöttük lesz vak és sánta, viselős és szülő asszony egyetemben; nagy gyülekezet tér ide vissza.
9 Sírással jönnek, sóhajok között, vezetem őket, viszem őket vízpatakokhoz, egyenes úton, el nem eshetnek rajta; mert Izráelnek atyjává lettem, és Efraim az én elsőszülöttem.
10 Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek, és hirdessétek a távoli szigeteken: [és mondjátok]: Aki szétszórta Izráelt, összegyűjti azt és őrzi azt, mint pásztor a nyáját.
11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot; és kivette a nála erősebb kezéből.
12 És megjönnek és ujjonganak Cion magaslatán, és özönlenek az Úr javaira, gabonára és mustra és olajra, és juhok és marhák fajzására: és olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és többé már nem epednek.
13 Akkor örvendez a hajadon körtáncban, és ifjak és vének egyetemben; és gyászukat örömre fordítom, és megvigasztalom őket, és megvidámítom őket bánatukból.
14 És a papok lelkét kövérséggel öntözöm; és népem megelégszik javaimmal, mond az Úr.
15 Így mondta az Úr: Hallga, Rámában hallatik siralom, keserű sírás! Rákhel siratja fiait, nem akar megvigasztalódni fiain, hogy nincsenek.
16 [így mondta az Úr:] Tartsd vissza a hangodat a sírástól, és szemeidet a könnyhullatástól. Mert van bére munkádnak, mond az Úr, és visszatérnek az ellenség földjéről;
17 és van remény jövőd felől, mond az Úr, és visszatérnek a fiak határaikba.
18 Hallván hallottam Efraimot siránkozni: Megfenyítettél, és felvettem a fenyítéket [mint tanulatlan borjú:] téríts meg engem, hadd térjek meg, mert te vagy az én Istenem!
19 Mert megtérésem után bánom, észre tértem után verem combomat; szégyenlem magamat, sőt pirulok, mert ifjúságom gyalázatát viselem.
20 Drága fiam-e Efraim nekem, vagy gyönyörűségem gyermeke, hogy valahányszor ellene szólok, ismét reá kell gondolnom? Ezért megindulnak érte benső részeim, irgalmazván irgalmazok neki, mond az Úr:
21 Állíts fel magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat! Vedd eszedbe az országutat, az utat, melyen mentél: térj vissza, Izráel hajadona, térj vissza ezekbe a te városaidba!
22 Meddig akarsz még barangolni, ó te pártütő leány? Hiszen újat teremtett az Úr az országban, nő kerülgeti a férfit.
23 Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Még mondják ezt a szót Júda országában és városaiban, mikor megfordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság tanyája, szentségének hegye!
24 És benne lakik Júda, és minden városai egyetemben, szántóvetők és nyájjal járók.
25 Mert megöntözöm a fáradt lelket; és minden epedő lelket megtöltök.
26 Erre felébredtem és láttam; de álmom édes volt nekem.
27 Íme napok jönnek, mond az Úr, és bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28 És lesz, hogy amint ébren voltam felettük, a kitépésnél, ledöntésnél, lerombolásnál és az elvesztésnél és az ártásnál; úgy ébren leszek felettük a felépítésnél, és az elültetésnél, mond az Úr.
29 Azokban a napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásik bele.
30 Hanem mindenki a maga bűnéért hal meg; amely ember az egrest megette, éppen annak a fogai vásnak bele.
31 Íme napok jönnek, mond az Úr, és új szövetséget kötök Izráel házával [és Júda házával].
32 Nem olyan szövetséget, amilyet kötöttem atyáikkal, amely nap kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom országából; amikor ők felbontották az én szövetségemet, mikor férjükké lettem nekik, mond az Úr.
33 Hanem ez az a szövetség, amelyet Izráel házával kötök azok után a napok után, mond az Úr. Tanításomat kebelükbe adom, és szívükre írom azokat; és Istenük gyanánt leszek nekik, és ők népem gyanánt lesznek nekem.
34 És nem tanítja többé senki a felebarátját, és senki a testvérét, mondván: Ismerjétek meg az Urat! Mert mindnyájan ismernek engem kicsinytől nagyig, mond az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikre többé nem gondolok.
35 Így mondta az Úr, ki a napot adta világosságul nappalra, a hold szabályait és a csillagokat világosságul éjszakára; aki megrendíti a tengert és zúgnak habjai,109 Seregek Ura a neve:
36 mikor ezek a szabályok elmozdulnak előlem, mond az Úr, akkor szűnik meg Izráel magva is, hogy előttem nemzet legyen minden időben.
37 Így mondta az Úr: Mikor megmérik az egeket fent, és kikutatják a föld fundamentumait lent, akkor vetem meg én is Izráel egész magvát mindazokért, amiket cselekedtek, mond az Úr.
38 Íme, napok jönnek, mond az Úr, és az Úrnak építtetik fel a város a Hananeél tornyától a Szeglet-kapuig.
39 És továbbmegy a mérőzsinór, ki egyenest a Gáréb halmára; és Góának fordul.
40 És az egész Hulla- és Faggyúhamuvölgy, és az egész mezőség a Kidron patakáig, keleten a Lókapu szegletéig, az Úr szentsége lesz; nem döntetik le és nem romboltatik le többé soha.