Jeremiah 30
1 A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről, mondván:
2 Így mondta az Úr, Izráel Istene, mondván: írd le magadnak mindazokat a beszédeket, melyeket szóltam hozzád, egy könyvbe.
3 Mert íme napok jönnek, mond az Úr, és megfordítom népemnek, Izráelnek és Júdának sorsát, azt mondja az Úr; és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, és birtokba veszik azt.
4 Ezek pedig azok a szavak, melyeket az Úr Izráel felől és Júda felől szólott.
5 Mert így mondotta az Úr: Ijedelem hangját hallottuk, félelem van és nem béke.
6 Kérdezzétek csak meg, és lássátok, vajon szül-e férfi? Miért látom minden férfiúnak kezeit ágyékán, mint a szülő nőnek, és miért változott minden arc sárgára?
7 Jaj, mert nagy az a nap, nincs hozzá hasonló; és nyomorúság ideje az Jákóbra, de megszabadul belőle.
8 És lesz azon a napon, mond az Seregek Ura, eltöröm igáját nyakadról, és köteleidet eltépem. És nem teszik többé szolgává idegenek;
9 hanem szolgálják az Urat, az ő Istenüket; és Dávidot, az ő királyukat, akit feltámasztok nekik.
10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób, mond az Úr és ne rettegj, Izráel, mert íme én megtartalak messziről, és magodat fogságuk földjéről; És visszatér Jákób és megnyugszik, és biztonságban lesz, és nem lesz, ki háborítsa
11 Mert veled vagyok én, mond az Úr, hogy megtartsalak: mert véget vetek minden nemzetnek, ahova téged szétszórtalak: csak neked nem vetek véget; hanem megfenyítelek ítélet szerint, és egészen büntetlen nem hagylak.
12 Mert így mondta az Úr: Halálos összeroppanásod; fájdalmas a csapásod,
13 nincs, ki megítélje peredet. Sebre való orvosság, tapasz nincs számodra; szeretőid mind elhagytak, téged nem keresnek.
14 Mert ellenség verésével vertelek meg, kegyetlen fenyítékkel, bűnöd sokaságáért, vétkeid nagyságáért.
15 Mit kiáltasz összeroppanásodért, halálos fájdalmadért? Bűnöd sokaságáért, vétked nagyságáért tettem ezeket veled.
16 Ezért akik téged ettek, mind megétetnek, és akik szorongattak, mind fogságra mennek és fosztogatóid kifosztottakká lesznek, és zsákmányolóidat mind zsákmánnyá teszem.
17 Mert hegedést hozok fel reád, és sebeidből kigyógyítalak, mond az Úr; mert ellököttnek neveztek téged, Cionnak, akit senki sem keres.
18 Így mondta az Úr: íme én megfordítom Jákób sátorainak sorsát, és hajlékainak irgalmazok. És a város felépül a saját kőhalmazán, és a palota lakott lesz a maga rendjén:
19 és hálaadás árad ki belőlük, és örvendezők hangja. És szaporítom őket és nem apadnak, és öregbítem őket és nem kisebbednek.
20 És fiai olyanok lesznek, mint azelőtt, és közönsége megáll előttem. És meglátogatom minden sanyargatóját,
21 és hatalmasa maga közül való lesz; és uralkodója saját kebeléből származik, és közel hozom azt, hogy jöjjön közel hozzám. Mert ki az, aki felteszi rá életét, hogy közel jöjjön hozzám?; mond az Úr.
22 De ti népem gyanánt lesztek nekem, és én Istenetek gyanánt leszek nektek.
23 Íme az Úr vihara, a harag kijött; az Úr örvénylő vihara a hitetlenek feje felett kereng.
24 Nem tér vissza az Úr haragjának heve, míg meg nem cselekszi, meg nem valósítja szíve gondolatait. A napok végén értitek meg ezt.