1A szó, mely lett Jeremiához az Úr részéről, mondván:
2Így mondta az Úr, Izráel Istene, mondván: írd le magadnak mindazokat a beszédeket, melyeket szóltam hozzád, egy könyvbe.
3Mert íme napok jönnek, mond az Úr, és megfordítom népemnek, Izráelnek és Júdának sorsát, azt mondja az Úr; és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, és birtokba veszik azt.
4Ezek pedig azok a szavak, melyeket az Úr Izráel felől és Júda felől szólott.
5Mert így mondotta az Úr: Ijedelem hangját hallottuk, félelem van és nem béke.
6Kérdezzétek csak meg, és lássátok, vajon szül-e férfi? Miért látom minden férfiúnak kezeit ágyékán, mint a szülő nőnek, és miért változott minden arc sárgára?
7Jaj, mert nagy az a nap, nincs hozzá hasonló; és nyomorúság ideje az Jákóbra, de megszabadul belőle.
8És lesz azon a napon, mond az Seregek Ura, eltöröm igáját nyakadról, és köteleidet eltépem. És nem teszik többé szolgává idegenek;
9hanem szolgálják az Urat, az ő Istenüket; és Dávidot, az ő királyukat, akit feltámasztok nekik.
10Te azért ne félj, szolgám, Jákób, mond az Úr és ne rettegj, Izráel, mert íme én megtartalak messziről, és magodat fogságuk földjéről; És visszatér Jákób és megnyugszik, és biztonságban lesz, és nem lesz, ki háborítsa
11Mert veled vagyok én, mond az Úr, hogy megtartsalak: mert véget vetek minden nemzetnek, ahova téged szétszórtalak: csak neked nem vetek véget; hanem megfenyítelek ítélet szerint, és egészen büntetlen nem hagylak.
12Mert így mondta az Úr: Halálos összeroppanásod; fájdalmas a csapásod,
13nincs, ki megítélje peredet. Sebre való orvosság, tapasz nincs számodra; szeretőid mind elhagytak, téged nem keresnek.
14Mert ellenség verésével vertelek meg, kegyetlen fenyítékkel, bűnöd sokaságáért, vétkeid nagyságáért.
15Mit kiáltasz összeroppanásodért, halálos fájdalmadért? Bűnöd sokaságáért, vétked nagyságáért tettem ezeket veled.
16Ezért akik téged ettek, mind megétetnek, és akik szorongattak, mind fogságra mennek és fosztogatóid kifosztottakká lesznek, és zsákmányolóidat mind zsákmánnyá teszem.
17Mert hegedést hozok fel reád, és sebeidből kigyógyítalak, mond az Úr; mert ellököttnek neveztek téged, Cionnak, akit senki sem keres.
18Így mondta az Úr: íme én megfordítom Jákób sátorainak sorsát, és hajlékainak irgalmazok. És a város felépül a saját kőhalmazán, és a palota lakott lesz a maga rendjén:
19és hálaadás árad ki belőlük, és örvendezők hangja. És szaporítom őket és nem apadnak, és öregbítem őket és nem kisebbednek.
20És fiai olyanok lesznek, mint azelőtt, és közönsége megáll előttem. És meglátogatom minden sanyargatóját,
21és hatalmasa maga közül való lesz; és uralkodója saját kebeléből származik, és közel hozom azt, hogy jöjjön közel hozzám. Mert ki az, aki felteszi rá életét, hogy közel jöjjön hozzám?; mond az Úr.
22De ti népem gyanánt lesztek nekem, és én Istenetek gyanánt leszek nektek.
23Íme az Úr vihara, a harag kijött; az Úr örvénylő vihara a hitetlenek feje felett kereng.
24Nem tér vissza az Úr haragjának heve, míg meg nem cselekszi, meg nem valósítja szíve gondolatait. A napok végén értitek meg ezt.