1Mondván: Ha valaki elbocsátja feleségét, és az elmegy tőle és más férfié lesz, visszatérhet-e még ahhoz? [Nemde fertőzetesen fertőzötté lenne az az ország?] Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, hát van visszatérés hozzám?; mond az Úr.
2Emeld fel szemeidet a tisztásokra és lásd, hol nem szeplősítettek meg az utakon, ahol vártál rájuk, mint az arab a sivatagban. [És megfertőztetted az országot paráznaságoddal és gonoszságoddal;
3és megvonattak a záporok, és kései eső nem volt.] De neked paráznanői homlokod van, nem akarod magadat szégyenleni.
4Nemde mostantól fogva kiáltasz nekem: Atyám, ifjúságom bizalmasa vagy te!
5Vajon örökké tartja-e, vagy folyton őrzi-e? Íme így beszéltél és tetted a rosszat, és bírtad.
6És azt mondta az Úr nekem Jósia király napjaiban: Láttad, mit cselekedett az elpártolt Izráel? Elment az minden magas hegyre, és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
7És azt mondtam, miután mindezeket cselekedte, hogy térjen meg hozzám, és nem tért meg; és ezt látta nővére, a hitszegő Júda.
8És láttam, hogy mindamellett, hogy amiért házasságtörő lett az elpártolt Izráel, elbocsátottam őt és kiadtam neki válólevelét; nem félt az ő nővére, a hitszegő Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
9[És könnyelműségből parázna lett és megfertőztette az országot; és házasságtörést űzött a kővel és a fával.
10És mindemellett sem tért meg hozzám. az ő hitszegő nővére teljes szívéből, hanem csalárdul, mond az Úr.]
11És azt mondta az Úr nekem: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.
12Eredj és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé, és mondd: Térj meg, elpártolt Izráel, mond az Úr: nem vagyok bosszús rátok, mert kegyes vagyok én, mond az Úr;
13nem tartom örökké, csak ismerd be bűnödet, hogy az Úrtól, a te Istenedtől elszakadtál, és elszórtad útjaidat az idegeneknek minden zöldellő fa alatt, és az én szavamra nem hallgattatok.
14Térjetek meg, elpártolt fiak, mond az Úr, mert én vagyok a ti Uratok, és foglak titeket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és beviszlek benneteket Cionba.
15És adok nektek pásztorokat szívem szerint; és legeltetnek titeket tudománnyal és bölcsességgel.
16És lesz, ha megsokasodtok és szaporodtok az országban erkölccsel. azokban a napokban, mond az Úr, nem mondják többé: „Az Úr szövetségének ládája\, eszükbe sem jut, nem is emlékeznek rá, nem is érzik hiányát, és nem csinálják meg többé.
17Abban az időben Jeruzsálemet az Úr trónjának hívják, és ahhoz gyülekeznek minden nemzetek az Úr nevéhez Jeruzsálembe, és nem járnak többé szívük gonosz makacssága után.
18Azokban a napokban elmegy Júda háza Izráel házához; és együtt mennek be észak földjéről arra a földre, melyet örökségül adtam atyáiknak.
19De én arra gondoltam, mint tegyelek a fiak közé, és adjak neked egy kívánatos országot, nemzetek seregeinek dicsőséges örökségét; És azt mondtam: Atyámnak hívjatok engem, és hátam mögül vissza ne térjetek.
20Csakhogy mint asszony megcsalja társát, úgy megcsaltatok engem, Izráel háza, mond az Úr.
21Hang hallatszik a tisztásokon, Izráel fiainak esdeklő sírása; mert elgörbítették az ő útjukat, elfelejtették az Urat, az ő Istenüket.
22Térjetek meg, elpártolt fiak, meggyógyítom elpártolásotokat. Íme mi jövünk hozzád, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk.
23Valóban csalárd a halmokról a hegyek zajongása; valóban az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megtartása.
24És a „Szégyen\ ette meg atyáink keresményét ifjúságunktól fogva; juhaikat és marháikat, fiaikat és leányaikat.
25Szégyenünkre fekszünk, és gyalázatunk takar be minket, mert az Úr ellen, a mi Istenünk ellen vétkeztünk; mi és atyáink, ifjúságunktól fogva a mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.