Jeremiah 2
1 És lett az Úr szava hozzám, mondván:
2 Eredj és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: így mondta az Úr: Nem felejtem el neked ifjúságod kegyességét, mátkaságod szerelmét, hogy követtél a sivatagban, a be nem vetett földön.
3 Szentsége Izráel az Úrnak, aratási zsengéje; akik esznek belőle, mind megbűnhődik, veszedelem jön rájuk, mond az Úr.
4 Halljátok az Úr szavát, Jákób háza, és Izráel házának minden nemzetsége!
5 Így mondta az Úr: Mi álnokságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem; és a hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6 És nem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezetett bennünket a sivatagban, a pusztaság és szakadék földjén, a szárazság és halálárnyék földén, a földön, melyen senki nem jár, ember sem lakik ott.
7 És behoztalak benneteket a kertországba, hogy egyétek gyümölcsét és javát. És mikor bejöttetek, megfertőztettétek országomat, és örökségemet undoksággá tettétek.
8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A „Tanítás\ kezelői nem ismertek engem, és a pásztorok elszakadtak tőlem; és a próféták a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik nem segíthetnek.
9 Ezért még perlek veletek, mond az Úr; fiaitok fiaival is perlek.
10 Mert menjetek át a hittiek szigeteire és lássátok, és küldjetek Kédárba és figyeljétek meg nagyon, és lássátok, vajon történt-e ilyen?
11 Vajon cserélt-e nemzet isteneket? Pedig azok nem istenek. Népem pedig elcserélte dicsőségét azzal, ami nem segíthet.
12 Ámuljatok ezen, egek, és borzadjatok, rémüljetek el nagyon, mond az Úr.
13 Mert két rosszat cselekedett népem; engem elhagytak, élő vizek forrását: hogy vermeket vájjanak maguknak, repedt vermeket, melyek a vizet nem tartják.
14 Vett szolga-e Izráel, vagy háznál szült; miért lett zsákmánnyá?
15 Felette oroszlánok ordítanak, megeresztik hangjukat; és pusztasággá tették országát, városai felégetvén, lakosság nélkül.
16 Nóf és Tahpanhesz fiai is lelegelik koponyádat:
17 nemde az eredményezte azt neked, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet, mikor az úton6 vezetett téged?
18 És most mi dolgod neked Egyiptom útján; hogy a Nílus vizét igyad? És mi dolgod van neked Asszíria útján, hogy az Eufrátesz vizét igyad?
19 Majd megtanít téged gonoszságod, és megfenyít elpártolásod, hogy megtudd és lásd, mily rossz és keserves, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet; és hogy nincs rajtad az én félelmem, mond az én Úram, a Seregek Úra.
20 Mert régtől fogva összetörted igádat, eltépted köteleidet, és azt mondtad: Nem akarok szolgálni! Hanem minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt ott vagy hanyatt dőlve mint parázna.
21 Pedig én nemes szőlőnek ültettelek el téged, egészen valódi magnak; és hogy átváltoztál nekem, idegen szőlő fattyú hajtásává!
22 Ha lúgban mosakodol is, ha mégannyi szappant veszel is: meg van jegyezve bűnösséged előttem, mond az én Úram, az Úr.
23 Hogy mondhatod: Nem lettem tisztátlan, a baálok után nem jártam? Nézd meg utadat a völgyben, ismerd meg, mit cselekedtél, keresztúton járó könnyű tevekanca.
24 Sivataghoz szokott vadszamár vágya gerjedtében levegőt kapdos, üzekedésében ki téríti vissza? Akárki keresi, nem kell fáradnia, a maga havában megtalálhatja őt.
25 Kíméld lábadat, mezítláb ne maradj, és torkodat, meg ne szomjazzék! Erre azt mondod: Hiába, nem; mert idegeneket szeretek! és azok után járok.
26 Mint megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza; ők, királyaik, fejedelmeik, és papjaik és prófétáik;
27 kik azt mondják a fának: Atyám vagy te; és a kőnek: Te szültél engem; mert hátat fordítanak felém és nem arcot; de veszedelmük idején azt mondják:
28 Kelj fel és szabadíts meg minket! Hát hol vannak isteneid, kiket csináltál magadnak? Keljenek fel, vajon megsegíthetnek-e téged veszedelmed idején? Hiszen városaid száma szerint lettek isteneid, oh, Júda!
29 Miért pereltek énvelem? Mind elszakadtatok tőlem, mond az Úr.
30 Hiába vertem fiaitokat, fenyítéket nem vettek fel; úgy ette kardotok prófétáitokat, pusztító oroszlán.
31 Ti vagytok a nemzedék! Lássátok az Úr szavát: Sivatag lettem Izráelnek, vagy sötétség földje? Miért mondja népem: Csatangolunk, nem megyünk többé tehozzád?
32 Hát elfelejti-e hajadon ékszereit, menyasszony övét? És az én népem elfelejtett engem számtalan nap óta!
33 Mily szépen viszed utadat, hogy szerelmet keress; ezért még a gonoszságokra is begyakoroltad útjaidat.
34 [Ruhaszárnyaidon is találtatott szegények, ártatlanok kiontott9 vére; nem betöréskor10 találtam azt, mert ezeken mindeniken van.]
35 És ha azt mondod: Fel vagyok mentve, bizonyára visszatért a haragja rólam: én ezennel törvénykezem veled, amiért azt mondod: Nem vétkeztem.
36 Mely igen kifogysz utad változtatásából; Egyiptom miatt is megszégyenülsz, mint megszégyenültél Asszíria miatt.
37 Ettől is fejedre tett kezekkel jössz ki; mert elvetette az Úr bizodalmadat, és nem lehet velük szerencséd.