1És lett az Úr szava hozzám, mondván:
2Eredj és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: így mondta az Úr: Nem felejtem el neked ifjúságod kegyességét, mátkaságod szerelmét, hogy követtél a sivatagban, a be nem vetett földön.
3Szentsége Izráel az Úrnak, aratási zsengéje; akik esznek belőle, mind megbűnhődik, veszedelem jön rájuk, mond az Úr.
4Halljátok az Úr szavát, Jákób háza, és Izráel házának minden nemzetsége!
5Így mondta az Úr: Mi álnokságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávolodtak tőlem; és a hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6És nem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezetett bennünket a sivatagban, a pusztaság és szakadék földjén, a szárazság és halálárnyék földén, a földön, melyen senki nem jár, ember sem lakik ott.
7És behoztalak benneteket a kertországba, hogy egyétek gyümölcsét és javát. És mikor bejöttetek, megfertőztettétek országomat, és örökségemet undoksággá tettétek.
8A papok nem mondták: Hol van az Úr? A „Tanítás\ kezelői nem ismertek engem, és a pásztorok elszakadtak tőlem; és a próféták a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik nem segíthetnek.
9Ezért még perlek veletek, mond az Úr; fiaitok fiaival is perlek.
10Mert menjetek át a hittiek szigeteire és lássátok, és küldjetek Kédárba és figyeljétek meg nagyon, és lássátok, vajon történt-e ilyen?
11Vajon cserélt-e nemzet isteneket? Pedig azok nem istenek. Népem pedig elcserélte dicsőségét azzal, ami nem segíthet.
12Ámuljatok ezen, egek, és borzadjatok, rémüljetek el nagyon, mond az Úr.
13Mert két rosszat cselekedett népem; engem elhagytak, élő vizek forrását: hogy vermeket vájjanak maguknak, repedt vermeket, melyek a vizet nem tartják.
14Vett szolga-e Izráel, vagy háznál szült; miért lett zsákmánnyá?
15Felette oroszlánok ordítanak, megeresztik hangjukat; és pusztasággá tették országát, városai felégetvén, lakosság nélkül.
16Nóf és Tahpanhesz fiai is lelegelik koponyádat:
17nemde az eredményezte azt neked, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet, mikor az úton6 vezetett téged?
18És most mi dolgod neked Egyiptom útján; hogy a Nílus vizét igyad? És mi dolgod van neked Asszíria útján, hogy az Eufrátesz vizét igyad?
19Majd megtanít téged gonoszságod, és megfenyít elpártolásod, hogy megtudd és lásd, mily rossz és keserves, hogy elhagytad az Úrat, a te Istenedet; és hogy nincs rajtad az én félelmem, mond az én Úram, a Seregek Úra.
20Mert régtől fogva összetörted igádat, eltépted köteleidet, és azt mondtad: Nem akarok szolgálni! Hanem minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt ott vagy hanyatt dőlve mint parázna.
21Pedig én nemes szőlőnek ültettelek el téged, egészen valódi magnak; és hogy átváltoztál nekem, idegen szőlő fattyú hajtásává!
22Ha lúgban mosakodol is, ha mégannyi szappant veszel is: meg van jegyezve bűnösséged előttem, mond az én Úram, az Úr.
23Hogy mondhatod: Nem lettem tisztátlan, a baálok után nem jártam? Nézd meg utadat a völgyben, ismerd meg, mit cselekedtél, keresztúton járó könnyű tevekanca.
24Sivataghoz szokott vadszamár vágya gerjedtében levegőt kapdos, üzekedésében ki téríti vissza? Akárki keresi, nem kell fáradnia, a maga havában megtalálhatja őt.
25Kíméld lábadat, mezítláb ne maradj, és torkodat, meg ne szomjazzék! Erre azt mondod: Hiába, nem; mert idegeneket szeretek! és azok után járok.
26Mint megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza; ők, királyaik, fejedelmeik, és papjaik és prófétáik;
27kik azt mondják a fának: Atyám vagy te; és a kőnek: Te szültél engem; mert hátat fordítanak felém és nem arcot; de veszedelmük idején azt mondják:
28Kelj fel és szabadíts meg minket! Hát hol vannak isteneid, kiket csináltál magadnak? Keljenek fel, vajon megsegíthetnek-e téged veszedelmed idején? Hiszen városaid száma szerint lettek isteneid, oh, Júda!
29Miért pereltek énvelem? Mind elszakadtatok tőlem, mond az Úr.
30Hiába vertem fiaitokat, fenyítéket nem vettek fel; úgy ette kardotok prófétáitokat, pusztító oroszlán.
31Ti vagytok a nemzedék! Lássátok az Úr szavát: Sivatag lettem Izráelnek, vagy sötétség földje? Miért mondja népem: Csatangolunk, nem megyünk többé tehozzád?
32Hát elfelejti-e hajadon ékszereit, menyasszony övét? És az én népem elfelejtett engem számtalan nap óta!
33Mily szépen viszed utadat, hogy szerelmet keress; ezért még a gonoszságokra is begyakoroltad útjaidat.
34[Ruhaszárnyaidon is találtatott szegények, ártatlanok kiontott9 vére; nem betöréskor10 találtam azt, mert ezeken mindeniken van.]
35És ha azt mondod: Fel vagyok mentve, bizonyára visszatért a haragja rólam: én ezennel törvénykezem veled, amiért azt mondod: Nem vétkeztem.
36Mely igen kifogysz utad változtatásából; Egyiptom miatt is megszégyenülsz, mint megszégyenültél Asszíria miatt.
37Ettől is fejedre tett kezekkel jössz ki; mert elvetette az Úr bizodalmadat, és nem lehet velük szerencséd.