1Az a beszéd, mely Jeremiához Júda egész népe ellen lett Jójákimnak, Jósia fiának, Júda királyának negyedik évében; azaz Nabukadneccárnak, Babilónia királyának első évében:
2melyet Jeremia próféta Júda egész népe előtt és Jeruzsálem egész lakossága előtt tartott, mondván:
3Jósiának, Ámon fiának, Júda királyának tizenharmadik évétől fogva a mai napig, azaz huszonhárom éve lett az Úr szava hozzám; és szóltam hozzátok későn-korán, és nem hallgattátok meg.
4Későn-korán küldte hozzátok az Úr többi szolgáit is, a prófétákat, de nem hallgattátok meg;
5és nem nyújtottátok fületeket a hallgatásra. Mondván: No térjetek meg ki-ki a maga gonosz útjáról és cselekedeteitek gonoszságából, és azon a földön maradtatok, melyet adott az Úr nektek és atyáitoknak; öröktől fogva mindörökké.
6És ne jártatok idegen istenek után, szolgálván őket és leborulván előttük; és ne bosszantsatok engem kezeitek csinálmányával, hogy rosszat ne cselekedjem veletek.
7De nem hallgattatok rám, mond az Úr, hogy bosszantsatok engem kezeitek csinálmányával, a magatok veszedelmére.
8Ezért így mondta a Seregek Ura: Amiért nem hallgattatok szavaimra,
9íme én elküldök és fogom észak minden nemzetségét, mond az Úr, és Nabukadneccárt, Babilónia királyát, az én szolgámat, és ráhozom őket erre az országra és lakosaira és mindezekre a nemzetekre körül; és örök szentség alá vetem őket, és iszonyattá és csúfsággá teszem őket és örök romokká.
10És kivesztem belőlük az öröm hangját és a vigasság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját; a malom hangját és a mécs világát.
11És ez az egész ország pusztasággá lesz, iszonyattá; és ezek a nemzetek hetven esztendeig szolgálják Babilónia királyát.
12És lesz, mikor eltelik hetven esztendő, meglátogatom Babilónia királyán és azon a nemzeten, mond az Úr, az ő bűnüket, és a káldok országán; és örök pusztasággá teszem azt.
13És elhozom arra az országra minden szavamat, amit szóltam felőle; mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremia minden nemzetek ellen prófétált.
14Mert őket is szolgává teszi sok nemzet és nagy királyok; és megfizetek nekik cselekedeteik szerint és kezeik munkája szerint.
15Mert így mondta nekem az Úr, Izráel Istene: Vedd ezt a haragboros poharat kezemből; és add azt inni mindazoknak a nemzeteknek, amelyekhez én küldelek téged.
16És igyanak és tántorogjanak és őrjöngjenek a kard miatt, melyet én közéjük küldök.
17És elvettem a poharat az Úr kezéből; és megitattam mindazokat a nemzeteket, melyekhez küldött engem az Úr.
18Jeruzsálemet és Júda városait, és királyait és fejedelmeit; tévén őket rommá, pusztasággá, csúfsággá és átokká, mint a mai nap van.
19A Faraót, Egyiptom királyát és szolgáit, és fejedelmeit és egész népét, és az egész egyveleg népet.
20És Uc földének minden királyát; és a filiszteus föld minden királyát, Askelont, Gázát, Ekront és Asdód maradványait.
21És Edomot és Móábot és Ammon fiait.
22És Tírusz minden királyát és Cidon minden királyát; és a sziget királyait, mely a tengeren túl van.
23Dedánt, Témát, Búzt, és az összes nyírthalántékúakat.
24És Arábia minden királyát; és az egyveleg népek minden királyát, kik a sivatagban laknak.
25És Zimri minden királyát és Élám minden királyát és Média minden királyát.
26És az észak minden királyát, a közelieket és távoliakat, egyiket a másik után, és a föld minden királyságait, melyek a föld színén vannak; és Sesák királya iszik utánuk.
27És mondd nekik: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok és részegedjetek meg, és hányjatok és essetek el és fel ne keljetek: a kardtól, melyet én közétek küldök.
28És lesz, ha nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak, akkor mondd nekik: így mondta a Seregek Ura: Bizonnyal innotok kell.
29Mert íme azon a városon kezdem el a veszedelmet, mely felett az én nevem neveztetett; és ti mentek maradnátok? Nem maradtok mentek, mert én kardot szólítok a föld minden lakójára, mond a Seregek Ura.
30Te pedig prófétáld nekik mindezeket a szavakat, és mondd nekik: Az Úr a magasságból kiált és szent lakhelyéről hallatja hangját; kiáltva kiált tanyájára, hajrát kiált, mint a bornyomók a föld minden lakosának.
31Zúgás hat el a föld széléig, mert pere van az Úrnak a nemzetekkel: törvényt ül ő minden testtel; a hitetleneket kiszolgáltatja a kardnak, mond az Úr.
32Mondta a Seregek Ura: íme veszedelem megy ki egy nemzettől más nemzethez; és nagy vihar támad a föld sarkairól.
33És lesznek az Úr megölöttei azon a napon a föld egyik szélétől a föld másik széléig; nem sirattatnak el, nem takaríttatnak el, nem temettetnek el, ganéj gyanánt a föld színén lesznek.
34Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok, és hengergőzzetek, nyáj hatalmasai; mert beteltek a ti napjaitok a levágásra és szétszóratásotokra, és elestek, mint drága edény.
35És elvész a menedék a pásztoroktól, és a menekülés a nyáj hatalmasaitól.
36Hallga! A pásztorok segélykiáltása és a nyáj hatalmasainak jajgatása; mert elpusztította az Úr legelőjüket.
37Elnémultak a békés tanyák, az Úr haragjának heve miatt
38[elhagyta, mint az oroszlán, sátorát!]; mert országuk pusztasággá lett az eltiprás hevessége miatt, és az ő haragjának hevessége miatt.