Jeremiah 26
1 Jósia fia Jójákim, júdai király Uralkodásának kezdetén lett ez a beszéd az Úr részéről, mondván:
2 Így mondta az Úr: Állj az Úr házának udvarába és szóld Júda minden városaihoz, akik bejönnek leborulni az Úr házába, mindazokat a szavakat, melyeket parancsoltam neked, hogy szólj hozzájuk; egy szót el ne végy!
3 Hátha szót fogadnak, és megtér mindenik a maga gonosz útjáról; és én megbánhatom azt a rosszat, amit velük tenni szándékozom cselekedeteik gonoszsága miatt.
4 És mondd nekik: így mondta az Úr: Ha nem hallgattok rám, hogy Tanításomban járjatok, melyet előtökbe adtam,
5 hogy hallgassatok szolgáimnak a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok, éspedig későn-korán küldve, de nem hallgattátok meg:
6 akkor ezt a házat olyanná teszem, mint Síló; és ezt a várost átokká teszem a föld minden nemzete előtt.
7 És hallották a papok és a próféták és az egész nép, mikor Jeremia ezeket a szavakat szólta az Úr házában;
8 és történt, hogy mikor Jeremia elvégezte a szót mindarról, amit az Úr parancsolt neki, hogy szóljon az egész népnek, megragadták őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halált kell halnod!
9 Miért prófétáltad az Úr nevében mondván: Mint Síló, olyanná lesz ez a ház, és ez a város elpusztul úgy, hogy nem lesz lakója? És összegyülekezett az egész nép Jeremiához az Úr házába.
10 Mikor Júda fejedelmei ezeket a dolgokat meghallották, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr új kapujának ajtajába.
11 És azt mondták a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halált érdemel ez a férfiú, mert ez ellen a város ellen prófétált, mint füleitekkel hallottátok.
12 Erre Jeremia azt mondta az összes fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen prófétáljak, mindazokkal a szavakkal, melyeket hallottatok.
13 Most tehát jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára; akkor megbánja az Úr a veszedelmet, melyet ellenetek szólott.
14 Én pedig íme a kezetekben vagyok; tegyetek velem, amint jónak és helyesnek látjátok.
15 Csak jól tudjátok meg, hogy, ha ti engem megöltök, hát ártatlan vért vesztek magatokra és erre a városra és lakosaira; mert igazán az Úr küldött engem hozzátok, hogy mondjam meg füleitekbe mindezeket a szavakat.
16 Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem érdemel ez a férfiú halált, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.
17 Fel is keltek némelyek az ország vénei közül, és azt mondták a nép egész gyülekezetének, mondván:
18 A móreseti Míká prófétált volt Hizkijának, Júda királyának napjaiban, és azt mondta Júda egész népe előtt, mondván: így mondta a Seregek Ura: Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz,és a templomhegy erdődombbá.
19 Bizony megölte-e őt Hizkija, Júda királya és az egész Júda, nem félte-e az Urat? És kiengesztelte az Urat, és megbánta az Úr a veszedelmet, amit ellenük szólott; mi pedig ilyen nagy veszedelmet akarunk hozni önmagunkra?
20 Volt még egy férfiú, aki az Úr nevében prófétált, Úrijá, a Semájá fia Kirjat-Jeárimból: ő is ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen prófétált egészen Jeremia szavai szerint.
21 És meghallotta Jójákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő szavait, és a király meg akarta őt öletni; de mikor Úrijá ezt meghallotta, félt és elmenekült, és Egyiptomba ment.
22 Hanem Jójákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnátánt, Akbór fiát és némelyeket vele Egyiptomba,
23 akik kihozták Úriját Egyiptomból, és elvitték őt Jójákim királyhoz, és levágatta őt karddal; és holttestét a nép fiainak sírjára dobatta.
24 Csak Ahikámnak, Sáfán fiának keze volt Jeremiával, hogy őt a nép kezébe nem adták, és meg nem ölték.