1Jósia fia Jójákim, júdai király Uralkodásának kezdetén lett ez a beszéd az Úr részéről, mondván:
2Így mondta az Úr: Állj az Úr házának udvarába és szóld Júda minden városaihoz, akik bejönnek leborulni az Úr házába, mindazokat a szavakat, melyeket parancsoltam neked, hogy szólj hozzájuk; egy szót el ne végy!
3Hátha szót fogadnak, és megtér mindenik a maga gonosz útjáról; és én megbánhatom azt a rosszat, amit velük tenni szándékozom cselekedeteik gonoszsága miatt.
4És mondd nekik: így mondta az Úr: Ha nem hallgattok rám, hogy Tanításomban járjatok, melyet előtökbe adtam,
5hogy hallgassatok szolgáimnak a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok, éspedig későn-korán küldve, de nem hallgattátok meg:
6akkor ezt a házat olyanná teszem, mint Síló; és ezt a várost átokká teszem a föld minden nemzete előtt.
7És hallották a papok és a próféták és az egész nép, mikor Jeremia ezeket a szavakat szólta az Úr házában;
8és történt, hogy mikor Jeremia elvégezte a szót mindarról, amit az Úr parancsolt neki, hogy szóljon az egész népnek, megragadták őt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halált kell halnod!
9Miért prófétáltad az Úr nevében mondván: Mint Síló, olyanná lesz ez a ház, és ez a város elpusztul úgy, hogy nem lesz lakója? És összegyülekezett az egész nép Jeremiához az Úr házába.
10Mikor Júda fejedelmei ezeket a dolgokat meghallották, felmentek a király házából az Úr házába, és leültek az Úr új kapujának ajtajába.
11És azt mondták a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halált érdemel ez a férfiú, mert ez ellen a város ellen prófétált, mint füleitekkel hallottátok.
12Erre Jeremia azt mondta az összes fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen prófétáljak, mindazokkal a szavakkal, melyeket hallottatok.
13Most tehát jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára; akkor megbánja az Úr a veszedelmet, melyet ellenetek szólott.
14Én pedig íme a kezetekben vagyok; tegyetek velem, amint jónak és helyesnek látjátok.
15Csak jól tudjátok meg, hogy, ha ti engem megöltök, hát ártatlan vért vesztek magatokra és erre a városra és lakosaira; mert igazán az Úr küldött engem hozzátok, hogy mondjam meg füleitekbe mindezeket a szavakat.
16Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem érdemel ez a férfiú halált, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.
17Fel is keltek némelyek az ország vénei közül, és azt mondták a nép egész gyülekezetének, mondván:
18A móreseti Míká prófétált volt Hizkijának, Júda királyának napjaiban, és azt mondta Júda egész népe előtt, mondván: így mondta a Seregek Ura: Cion mezőnek szántatik fel; és Jeruzsálem kőrakásokká lesz,és a templomhegy erdődombbá.
19Bizony megölte-e őt Hizkija, Júda királya és az egész Júda, nem félte-e az Urat? És kiengesztelte az Urat, és megbánta az Úr a veszedelmet, amit ellenük szólott; mi pedig ilyen nagy veszedelmet akarunk hozni önmagunkra?
20Volt még egy férfiú, aki az Úr nevében prófétált, Úrijá, a Semájá fia Kirjat-Jeárimból: ő is ez ellen a város ellen és ez ellen az ország ellen prófétált egészen Jeremia szavai szerint.
21És meghallotta Jójákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő szavait, és a király meg akarta őt öletni; de mikor Úrijá ezt meghallotta, félt és elmenekült, és Egyiptomba ment.
22Hanem Jójákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnátánt, Akbór fiát és némelyeket vele Egyiptomba,
23akik kihozták Úriját Egyiptomból, és elvitték őt Jójákim királyhoz, és levágatta őt karddal; és holttestét a nép fiainak sírjára dobatta.
24Csak Ahikámnak, Sáfán fiának keze volt Jeremiával, hogy őt a nép kezébe nem adták, és meg nem ölték.