1[Jósia fia Jójákim, Júda királya uralkodásának kezdetén lett ez a szó Jeremiához az Úr részéről, mondván:]
2Így mondta nekem az Úr: Csinálj magadnak köteleket és jármokat, és vedd azokat a nyakadba.
3És küldd el azokat Edom királyához és Móáb királyához és Ammon fiainak királyához és Tírusz királyához és Cidon királyához követek által, kik jönnek Jeruzsálembe Cidkijjához, Júda királyához.
4És adj nekik parancsot Uraikhoz, mondván: így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: így mondjátok uraitoknak:
5Én alkottam a földet, az embert és az állatot, mely a föld színén van, az én nagy erőmmel és kinyújtott karommal; és annak adom azt, akit helyesnek látok.
6És most én mindezeket az országokat Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, az én szolgámnak kezébe adtam; még a mező vadját is neki adtam, hogy neki szolgáljon.
7Tehát őt fogja szolgálni minden nemzet, és fiát és fiának fiát, míg el nem jön az ő országának ideje is, mikor szolgává teszik azt, sok nemzet és nagy királyok.
8És lesz, hogy amely nemzet és királyság nem lesz szolgájává neki, Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, és amelyik nem adja nyakát a babilóniai király jármába, karddal és éhséggel és dögvésszel látogatom meg azt a nemzetet, mond az Úr, míg nem végzek velük az ő keze által.
9Ti tehát ne hallgassatok prófétáitokra és jövendőmondóitokra és álomlátóitokra és felhőnézőitekre és varázslóitokra, akik azt mondják nektek, mondván: Nem fogjátok a babilóniai királyt szolgálni:
10mert ők hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak benneteket földeitekről, és elszórjalak titeket, és elvesszetek.
11Azt a nemzetet pedig, amelyik nyakát a babilóniai király jármába hajtja és szolgálja őt, azt meghagyom a saját földjén, mond az Úr, és műveli azt, és lakik rajta.
12Cidkijjához, Júda királyához is egészen ezekkel a szavakkal szóltam, mondván: Hajtsátok nyakatokat a babilóniai király jármába és szolgáljátok őt és népét, és éltek.
13Miért halnátok meg, te és néped, kardtól, éhségtől és dögvésztől; mint az olyan nemzetről mondta az Úr, mely nem akarja Babilónia királyát szolgálni?
14Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, akik azt mondják nektek, mondván: Nem lesztek a babilóniai király szolgái; mert ők hazugságot prófétálnak nektek.
15Mert nem küldtem őket, mond az Úr, és ők hamisan prófétálnak az én nevemben, hogy elszórjalak titeket és elvesszetek ti és a próféták, kik nektek prófétálnak.
16A papokhoz is és ehhez az egész néphez szólottam, mondván: így mondta az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, kik prófétálnak nektek, mondván: íme az Úr házának edényei visszahozatnak Babilóniából most hamarjában; mert ők hazugságot prófétálnak nektek.
17Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát és éltek; miért legyen ez a város rommá?
18És ha ők próféták és van náluk Úrigéje: nosza járjanak közbe a Seregek Úránál, hogy az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben megmaradt edények ne menjenek Babilóniába!
19Mert így mondta a Seregek Ura az oszlopokról és a tengerről és az állványokról; és a többi edényekről, melyek megmaradtak ebben a városban;
20melyeket nem vett el Nabukadneccár, Babilónia királya, mikor fogságra hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát Jeruzsálemből Babilóniába, és Júda és Jeruzsálem minden nemes emberét;
21bizony így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene azokról az edényekről, melyek megmaradtak az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben:
22Babilóniába fognak vitetni és ott lesznek: addig a napig, melyen meglátogatom őket, mond az Úr, és felhozom őket és visszahozom őket erre a helyre.