1Látást mutatott nekem az Úr, és íme két kosár füge volt letéve az Úr temploma elé; miután Nabukadneccár babilóniai király fogságra hurcolta Jekoniát, Jójákim fiát, Júda királyát és Júda fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat Jeruzsálemből, és elvitte őket Babilóniába. [19]
2Az egyik kosárban nagyon jó füge volt, mint amilyenek a korai fügék; a másikban pedig nagyon rossz, úgyhogy rosszasága miatt ehető sem volt.
3És azt mondta az Úr nekem: Mit látsz te most, Jeremia? És azt mondtam: Fügét; a jó füge nagyon jó, és a rossz füge nagyon rossz, úgyhogy rosszasága miatt nem is ehető.
4És lett az Úr szava hozzám, mondván:
5Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mint ezt a jó fügét, olyan jóba veszem Júda foglyait, akiket kiküldtem erről a helyről a káldok országába.
6És szemeimet rájuk teszem jóra, és visszahozom őket ebbe az országba; és építem őket, és nem rombolom, és plántálom őket, és nem irtom.
7És adok nekik szívet az én megismerésemre, hogy én vagyok az Úr; és népemmé lesznek nekem és én Istenükké leszek nekik; mert megtérnek hozzám teljes szívükből.
8De mint a rossz füge, mely meg nem ehető a rosszaság miatt (mert így mondta az Úr), olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit és Jeruzsálem maradványát, akik megmaradtak ebben az országban, és akik Egyiptom országában laknak.
9És teszem őket borzalommá, veszedelemmé a föld minden királysága előtt; gyalázattá és példává és gúnnyá és átokká minden helyen, ahova szétszórtam őket.
10És rájuk bocsátom a kardot, az éhséget és a dögvészt, míg kipusztulnak a földről, melyet adtam nekik és atyáiknak.