Jeremiah 23
1 Jaj a pásztoroknak, kik elvesztik és elszélesztik legelőm juhait, mond az Úr.
2 Ezért így mondta az Úr, Izráel Istene a pásztorokra, akik az én népemet legeltetik: Ti elszélesztettétek és szétszórtátok az én juhaimat, és nem látogattátok meg őket; most én meglátogatom rajtatok cselekedetetek gonoszságát, mond az Úr.
3 És én összegyűjtöm juhaim maradványát mindazokból az országokból, ahova szétszórtam őket; és visszahozom őket az ő legelőire, és gyümölcsöznek és szaporodnak.
4 És állítok föléjük pásztorokat, és legeltetik őket; és nem félnek többé és nem ijednek meg, és nem lesz híjuk.
5 Íme napok jönnek, mond az Úr, és állítok Dávidnak igaz csemetét; és Uralkodik mint király, és bölcsen, és jogot és igazságot cselekszik az országban.
6 Az ő napjaiban megtartatik Júda, és Izráel biztonságban lakik; és az a neve, melyen nevezni fogják őt: „Az Úr a mi igazságunk\.
7 Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait Egyiptom országából;
8 hanem: Él az Úr, aki felhozta, és aki behozta Izráel házának magvát észak országából és mindazokból az országokból, ahova elszórtam őket; és laknak a saját földjükön.
9 Összetört a szívem keblemben, reszket minden csontom; olyan lettem, mint a részeg ember, mint az ember, kit legázolt a bor; az Úrért és az ő szent igéjéért.
10 Mert házasságtörőkkel van tele az ország, mert eskü miatt gyászol az ország, száradtak le a sivatagi legelők; és az ő futásuk gonosz, és hatalmuk nem becsületes.
11 Mert mind a próféta, mind a pap elvetemültek; házamban is megleltem gonoszágukat, mond az Úr.
12 Ezért útjuk olyan lesz nekik, mint a síkosság, a sötétben meglökődnek és elesnek rajta; mert veszedelmet hozok rájuk [meglátogatásuk évét], mond az Úr.
13 Samária prófétáiban is láttam kivetendőt; a Baál által prófétáltak, és félrevezették az én népemet, Izráelt: de Jeruzsálem prófétáiban borzasztóságot láttam.
14 Házasságtörést és hazugságban járást, és hogy erősítették a gonosztevők kezét; senki sem tért meg az ő gonoszságából, mind olyanok lettek nekem, mint Szodoma, és lakosai mint Gomora.
15 Ezért így mondta a Seregek Ura a prófétákról: íme én Úrömmel etetem őket, és méregvízzel itatom őket; mert Jeruzsálem prófétáitól származik ki elvetemültség az egész országra.
16 Így mondta a Seregek Úra: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak: bolondítanak ők titeket, a saját szívük látását beszélik, nem az Úr szájából.
17 Folyton azt mondják azoknak, kik engem lenéznek: Szólt az Úr, hogy béke jön reátok; és aki szíve makacsságában jár, mindnek azt mondják: Nem jön rátok veszedelem.
18 Mert ki állott az Úr tanácsában, és látta és hallotta az ő szavát? Ki figyelte meg szavait és ki hallotta meg?
19 Íme az Úrtól vihar, harag jön ki és forgószél, mely a hitetlenek fején kereng.
20 Nem tér vissza az Úr haragja, míg meg nem cselekszi, és míg meg nem valósítja az ő szíve gondolatait; a napok végén értitek meg ennek értelmét.
21 Nem küldtem e prófétákat, és ők futottak; nem szóltam hozzájuk, és ők prófétáltak.
22 Mert ha állottak volna tanácsomban, az én szavaimat hirdetnék népemnek, és visszatérítenék őket gonosz útjukról, és cselekedeteik gonoszságáról.
23 Közel való Isten vagyok-e én, mond az Úr, és nem távol való Isten?
24 Ha valaki elrejtőzik a rejtekekbe, akkor én nem látom-e meg?; mond az Úr. Az egeket és a földet nemde én töltöm be?; mond az Úr.
25 Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak nevemben, mondván: „Álmodtam, álmodtam!\
26 Meddig? Az van-e e próféták szívében, kik a hazugságot prófétálják, és a saját szívük hazugságának prófétái,
27 azt gondolják-e, hogy elfeledtetik népemmel nevemet álmaikkal, melyeket egymásnak elbeszélnek, mint elfeledték nevemet atyáik a Baállal?
28 Amely prófétánál álom van, beszéljen álmot, és amelyiknél szavaim, beszélje szavamat híven: mi köze a szalmának a szemhez?; mond az Úr.
29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz, mond az Úr, és mint a pöröly, mely sziklát zúz?
30 Ezért íme én a próféták ellen vagyok, mond az Úr, akik egymástól lopják az én szavaimat.
31 Íme, én a próféták ellen vagyok, mond az Úr, akik előveszik a nyelvüket, és azt mondják: Mondás.
32 Íme, én azok ellen vagyok, kik hazug álmokat prófétálnak, mond az Úr, és elbeszélik azokat, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és kérkedéseikkel: holott én nem küldtem őket és parancsot nem adtam nekik, és használni nem használnak e népnek, mond az Úr.
33 És ha kérdi tőled ez a nép, vagy a próféta, vagy pap, mondván: Mi az Úr ítélethirdetése? akkor mondd meg nekik az ítélethirdetést: „Én elvetlek benneteket, mond az Úr.\
34 Azon a prófétán pedig, és a papon és a népen, aki azt mondja: „Az Úr ítélethirdetése\; megkeresem azon a férfiún és házán.
35 Így mondjátok egymásnak, és ki-ki testvérének: Mit felelt az Úr?; és: Mit szólt az Úr?
36 De az Úr ítélethirdetését ne említsétek többé. Mert az ítélethirdetés kinek-kinek saját szava lenne, emellett elfordítanátok szavait az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek.
37 Így mondjátok a prófétáknak: Mit felelt neked az Úr?; és: Mit szólt az Úr?
38 Ha pedig mondjátok, hogy az Úr ítélethirdetése, azért így mondja az Úr: Amiért mondtátok e szót: „Az Úr ítélethirdetése\; holott küldöttem hozzátok, mondván: Ne mondjátok: „Az Úr ítélethirdetése\;
39 ezért íme én elfeledvén elfeledlek benneteket; és elvetlek titeket és ezt a várost, melyet adtam nektek és atyáitoknak, színem elől:
40 és teszek reátok örök gyalázatot, és örök szégyent, mely el nem felejttetik.