1Így mondta az Úr: Menj és végy egy fazekas-agyag korsót, és néhányat a nép vénei közül és a papok vénei közül.
2És eredj ki a Ben-Hinnom földjébe, mely a Cserépkapu nyílása előtt van, és prédikáld ott azokat a szavakat, melyeket én szólok hozzád.
3És mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai; így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: íme én veszedelmet hozok erre a helyre, hogy mindenkinek megcsendülnek a fülei, aki hallja.
4Azért, mert engem elhagytak, és idegenné tették ezt a helyet, és más isteneknek füstölögtettek rajta, kiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és megtöltötték ezt a helyet ártatlanok vérével;
5és bámákat építettek a Baálnak, hogy fiaikat megégessék a tűzben égő áldozatul a Baálnak; amit nem parancsoltam, nem is szóltam, eszembe sem jutott.
6Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé ennek a helynek, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye; hanem Öldöklés völgye.
7És megÚresítem Júda és Jeruzsálem tanácsát ezen a helyen, és elejtem őket karddal ellenségeik előtt, és azok keze által, akik életükre törnek; és hulláikat eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak.
8És teszem ezt a várost iszonyattá és csúfsággá; aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért.
9És megetetem velük fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszik egymás húsát a szükségben és a szorongatásban,81 mellyel szorongatják őket ellenségeik, és akik életükre törnek.
10Akkor törd el a korsót azok szemei előtt, akik veled mentek.
11És mondd nekik: így mondta a Seregek Úra: így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, mint egy cserépedényt összetörnek, mely többé meg nem gyógyítható; és a Tófetben temetni fognak, mert nem lesz hely temetésre.
12Így cselekszem ezzel a hellyel, mond az Úr, és lakosaival; nevezetesen olyanná teszem ezt a várost, mint Tófet.
13És olyanokká lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, a tisztátalanok, mint a Tófet helye; egyáltalán minden ház, melynek tetején füstölögtettek az ég egész seregének és italáldozatot öntöttek idegen isteneknek.
14És mikor Jeremia megjött a Tófetből, ahova az Úr küldte őt prófétálni, megállt az Úr házának udvarában, és azt mondta az egész népnek:
15Így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: íme én elhozom erre a városra és minden városaira mindazt a veszedelmet, amit szóltam reá; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassanak szavaimra.