1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Ne végy magadnak feleséget; és ne legyenek neked fiaid és leányaid ezen a helyen.
3Mert így mondta az Úr azokra a fiakra és azokra a leányokra, kik ezen a helyen születtek; és az anyákra, akik szülték őket, és az atyákra, akik nemzették őket ebben az országban:
4Kínos halálokkal halnak meg, nem siratják el őket, nem temetik el őket, ganéjjá lesznek a föld színén; és kard és éhség emészti el őket, és hullájuk eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak.
5Mert így mondta az Úr: Be ne menj siralmas házba és el ne menj elsiratni és ne indulj meg rajtuk; mert elvettem békességemet ettől a néptől, mond az Úr, a kegyelmet és az irgalmat.
6És meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban temetés nélkül; nem siratják el őket és nem tesznek magukon bevágásokat és kopaszságot.
7És nem törik meg a gyászkenyeret, hogy valakit vigasztaljanak a halottért; és nem adják senkinek a vigasztalás poharát inni atyjáért és anyjáért.
8Lakomás házba se menj be, hogy leülj velük enni és inni.
9Mert így mondta a Seregek Úra, Izráel Istene: íme én megszűntetem ezen a helyen szemeitek előtt és napjaitokban: a vigasság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát.
10És amikor megjelented ennek a népnek mindezeket a beszédeket, és azt mondják neked: Miért szólta ránk az Úr mindezt a nagy veszedelmet, és mi a mi bűnünk és mi a mi vétkünk, mellyel vétkeztünk a mi Úrunk Istenünk ellen?;
11akkor mondd nekik: Amiért elhagytak a ti atyáitok engem, mond az Úr, és más istenek után jártak és azokat szolgálták és azok előtt borultak le; engem pedig elhagytak, és Tanításomat nem tartották meg.
12És ti még gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok, mert íme ti mindnyájan a ti saját gonosz szívetek makacssága után jártok, reám nem hallgatva.
13Ezért elhajítlak benneteket erről a földről arra a földre, melyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok; és szolgáltok ott más isteneket nappal és éjjel, mert nem adok nektek kegyelmet.
14Ezért íme napok jönnek, mond az Úr; és nem mondják többé: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait Egyiptom országából;
15hanem: Él az Úr, aki felhozta Izráel fiait észak országából és mindazokból az országokból, ahova elszórta őket; és visszahozom őket földjükre, melyet adtam atyáiknak.
16Íme én voltam, aki sok halászt hozattam, hogy halásszák ki őket; és azután sok vadászt hozattam, hogy vadásszák ki őket minden hegyről és minden halomról és a sziklák hasadékaiból.
17Mert szemeim rajtuk voltak minden útjaikon, nem rejtőzhettek el színem elől; és nem lehetett eltakarva bűnük a szemeim elől.
18Tehát először meg kellett fizetnem kétszeresen bűnösségükért és vétkeikért, amiért megfertőztették országomat iszonyatosságaik hullájával; és undokságokkal megtöltötték örökségemet.
19Én Uram, erőm és erősségem, menedékem szükség idején; hozzád fognak jönni a pogányok a föld széleiről, és azt mondják: Csak hazugságot örököltek a mi atyáink, hiábavalóságot, és nincs köztük segítő:
20csinálhat-e magának az ember isteneket? pedig azok nem istenek.
21Ezért íme én megismertetem velük, ez egyszer megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat; hogy tudják meg, az Úr a nevem!