1Júda vétke fel van írva vas írókéssel, gyémánt vésővel bevésve szívük táblájára, és oltáraik szarvaira,
2amint fiaik emlékeznek. Oltáraikat és aseráikat a zöldellő fánál, a magas halmokon;
3az én hegyeimen, a mezőn, vagyonodat, egész kincsedet: prédául adom barnáidat, vétekáldozatul minden határodban.
4És ugarnak hagyod, magadtól is, örökségedet, melyet adtam neked; és szolgájává teszlek ellenségeidnek oly földön, melyet nem ismertél: mert tüzet gyújtottatok haragomban, mely örökké égni fog.
5Így mondta az Úr: Átkozott a férfi, aki bízik az emberben; és aki testet tesz karjává, az Úrtól pedig eltávozik szíve.
6Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja meg, mikor jön jó; hanem lakja az avart a sivatagban, a sós földet, melyen nem laknak.
7Áldott a férfi, ki az Úrban bízik, és az Úr lett bizodalmává.
8Mert olyan, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóra bocsátja gyökereit. És nem látja meg, mikor jön a hőség, és lombja zöldellő lesz; és a szárazság évében nem aggódik, és gyümölcsöt hozni meg nem szűnik.
9Csalárdabb a szív mindennél, és beteg; ki ismerheti azt meg?
10Én, az Úr vagyok a szívnek kutatója, vesék vizsgálója; hogy megfizessek kinek-kinek útjai szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.
11Kotló, aki melengeti, amit nem ő tojt, az, aki gazdagságot szerez, de nem igazán; élete felén el kell azt hagynia, és a végén bolond lesz.
12Dicsőség trónja, magasságos eleitől fogva, a mi szentélyünk helye,
13Izráel reménysége: Uram, mind megszégyenülnek, kik téged elhagynak. És akik tőlem elpártolnak, az országban feliratnak, mert elhagyták az élő víz forrását, az Úrat.
14Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg engem, és megszabadulok; mert te vagy az én dicsénekem.
15íme ők azt mondják nekem: Hol van az Úr szava, jöjjön el hát!
16Pedig én nem siettem a pásztorságból teutánad; és a fájdalmas napot nem kívántam, te tudod. Ami ajkaimon kijött, a te színed előtt történt:
17ne légy nekem ijedelmemre; menedékem vagy te nekem a veszedelem napján.
18Szégyenüljenek meg üldözőim, és ne én szégyenüljek meg, ijedjenek meg ők, és ne én ijedjek meg; hozd el rájuk a veszedelem napját, és kétszeres töréssel törd össze őket.
19Így mondta az Úr nekem: Menj, és állj a nép fiainak kapujába, amelyen bejönnek Júda királyai és amelyen kimennek, és Jeruzsálemnek minden kapujába.
20És mondd nekik: Halljátok az Úr szavát, Júda királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, akik bejöttök e kapukon!
21Így mondta az Úr: Őrizkedjetek lelketekből: ne hordozzatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be Jeruzsálem kapuin.
22Ki se vigyetek terhet házaitokból szombati napon, és semmi munkát ne végezzetek; hanem szenteljétek meg a szombat napját, amiképpen atyáitoknak megparancsoltam;
23de nem hallgatták meg és nem nyújtották fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassák meg és ne vegyenek fel fenyítéket.
24És lesz, ha hallgatván hallgattok rám, mond az Úr, hogy nem hoztok be terhet ennek a városnak kapuin szombati napon; és megszentelitek a szombatnak napját, nem végezvén azon semmi munkát:
25akkor királyok és fejedelmek fognak bevonulni ennek a városnak kapuin, akik Dávid trónján fognak ülni. Szekereken és lovakon jönnek ők és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és megmarad ez a város örökké.
26És Júda városaiból és Jeruzsálem környékeiről és Benjámin földéről és az Alföldről és a Hegyvidékről és a Délvidékről jönnek, akik égő áldozatot hoznak; és vágó áldozatot és ételáldozatot és tömjént; és akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába.
27Ha pedig nem hallgattok rám, hogy a szombat napját megszenteljétek és terhet hozva jöjjetek be szombat napon Jeruzsálem kapuin, akkor tüzet gyújtok kapuiban, és megeszi Jeruzsálem palotáit és nem alszik el.