Jeremiah 15
1 És azt mondta az Úr nekem: Ha elém állana Mózes és Sámuel, nem lenne lelkem ehhez a néphez; bocsásd el színem elől, hadd menjenek.
2 És lesz, ha azt mondják neked: Hová menjünk?; akkor mondd nekik: így mondta az Úr: Aki halálra, halálra; és aki kardra, kardra; és aki éhségre, éhségre; és aki fogságra, fogságra.
3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, mond az Úr, a kardot ölni, az ebeket tépni; és az ég madarait és a föld állatait enni és rontani.
4 És teszem őket borzalommá a föld minden királysága előtt; Manasséért, Hizkija júdai király fiaiért, azért, amit cselekedett Jeruzsálemben.
5 Mert Ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki indul meg rajtad; és ki tér be, hogy megkérdezzen hogyléted felől?
6 Te elhagytál engem, mond az Úr, hátrafelé mentél; és kinyújtottam rád kezemet, és elpusztítottalak, belefáradtam a könyörületbe.
7 És megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban. Gyermektelenné tettem, elvesztettem népemet útjaik miatt, melyekről nem tértek meg.
8 Többen voltak nekem özvegyei a tenger fövenyénél. Rájuk hoztam, a harcos anyjára a pusztítót délben; ejtettem reá hirtelen aggodalmat és ijedelmeket:
9 eltikkadt, aki hetet szült, kilehelte lelkét. Leszállt a napja még nappal, elsápadt és elpirult; és maradékukat a kardnak adom ellenségeik elé, mond az Úr.
10 Jaj nekem, anyám, hogy engem szültél, embert, kivel az egész föld perben-patvarban áll. Kölcsön nem adtam, kölcsön nem vettem: mindnyájan átkoznak engem.
11 Azt mondta az Úr: Bizony hogy feloldozlak téged jóra; bizony közbelépek érted vész idején és szükség idején az ellenségnél.
12 Összetörnek-e vasat, vasat, mely északról való, és rezet?
13 Vagyonodat és kincseidet prédára adom, nem árért; hanem minden bűneidért, és minden határaidban.
14 És átvitetem ellenségeiddel oly földre, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt haragomban, ellenetek ég.
15 Te ismersz, Uram, emlékezzél meg rólam és látogass meg engem; és állj bosszút értem üldözőimen, hosszútűrésedért ne végy el engem.
16 Tudd meg, hogy érted hordozok gyalázatot: szavaidat ahol értem, ettem; és beszéded örömömre volt, és szívemnek vigasságára; mert a te neved neveztetett felettem. Ó Uram, Seregek Istene,
17 nem ültem és nem ujjongtam csúfolók gyülekezetében; a te kezed miatt egyedül ültem, mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért lett fájdalmam szüntelen, és halálos a sebem, mely nem akar meggyógyulni? Valóban olyan lennél nekem, mint egy hamis patak, mint a vizek, melyek nem állandók?
19 Ezért így mondta az Úr: Ha megtérsz, visszahozlak, színem elé fogsz állani; és ha értékest hozol ki a hitványból, szájam gyanánt leszel: ők fognak hozzád megtérni, és nem te térsz őhozzájuk.
20 És adlak téged ennek a népnek megerősített ércfalul; és hadakoznak veled, de nem bírnak veled, mert veled leszek én, hogy megtartsalak és hogy megmentselek, mond az Úr.
21 És kimentelek a gonoszok kezéből; és megváltalak az erőszakosok markából.