Jeremiah 14
1 Amely szava az Úrnak Jeremiához lett a szárazság dolgában.
2 Gyászol Júda és kapui tikkadtak, búsongnak a földön; [és Jeruzsálem] kiáltása felszáll.
3 És a nagyok elküldik a kicsiket vízért; elmennek a kutakhoz, nem találnak vizet. Visszatérnek Úres edényekkel, szégyent vallottak és pironkodnak; és eltakarják fejüket
4 a megrepedezett föld miatt. [Mert nem volt eső az országban.] Szégyent vallottak a szántóvetők, eltakarják fejüket.
5 Hiszen a szarvas is a mezőn megellik és elhagyja. [Mert nem lett semmi zöld.]
6 És a vadszamarak megállnak [a tisztásokon], levegő után kapkodnak [mint a sakálok]; elepednek szemeik, mert nincsen fű.
7 Ha bűneink ellenünk szólnak, Úram, cselekedjél a te nevedért; mert sok elpártolásunk van nekünk, mellyel ellened vétkeztünk.
8 Izráel reménysége és megtartója a szükség idején: miért lennél úgy, mint egy jövevény az országban, és mint egy vándor, aki egy éjszakára tért be?
9 Miért lennél olyan, mint egy meghökkent férfi, mint egy hős, aki nem bír segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Úram, és neved neveztetett rajtunk, ne hagyj el minket!
10 Így mondta az Úr erre a népre: így szeretnek inogni, lábaikat nem kímélik. Tehát az Úrnak nem telik bennük kedve, most megemlékszik bűnösségükről, és meglátogatja vétkeiket.
11 És azt mondta az Úr nekem: Ne imádkozzál ezért a népért jó végből.
12 böjtölnek, nem hallgatok jajszavukra, és ha égő áldozatot és ételáldozatot áldoznak, nem fogadom kedvesen; hanem karddal és éhséggel és döghalállal emésztem én el őket.
13 És azt mondtam: Jaj, Úram, én Úram, hiszen a próféták azt mondják nekik: Nem láttok kardot, és éhség nem lesz rajtatok, mert igazi békességet adok nektek ezen a helyen.
14 És azt mondta az Úr nekem: Hazugul prófétálnak azok a próféták az én nevemben, nem küldtem őket és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk; hazug látomást és jövendölést és hiábavalóságot és szívük csalását prófétálják azok nektek.
15 Ezért így mondta az Úr azokról a prófétákról: Akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és azt mondják: Kard és éhség nem lesz ebben az országba: kard által és éhség által emésztetnek el azok a próféták.
16 Azt a népet pedig, melynek ők prófétálnak, elhányják Jeruzsálem utcáira az éhség és a kard miatt, és nem lesz, ki eltemesse őket, őket, feleségeiket és fiaikat és leányaikat; és kiöntöm rájuk gonoszságukat.
17 És mondd nekik ezt a beszédet: Könnytől áradnak a szemeim éjjel és nappal, és nem szűnnek meg; mert összeroppant nagy roppanással a hajadon, népem lánya, igen fájdalmas vereséggel.
18 Ha kimegyek a mezőre, íme kard megölöttjei; és ha bemegyek a városba, íme éhség kínlódásai: úgyhogy a próféta is, a pap is ismeretlen földön barangolnak.
19 Hát egészen megvetetted Júdát, vagy Ciont megutálta a lelked? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk? hogy békére várunk, és nincsen semmi jó, gyógyulás idejére, és íme ijedelem!
20 Elismerjük, Uram, hitetlenségünket, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
21 Ne vesd meg a te nevedért, ne gyalázd meg dicsőséged királyi székét; emlékezzél, ne törd meg frigyedet velünk!
22 Van-e a pogányok hiábavalóságai között esőadó; vagy az egek adhatnak záporokat? Nemde te vagy, Uram, a mi Istenünk? Tehát benned kell bíznunk, mert te alkottad mindezeket.