Jeremiah 13
1 Így mondta az Úr nekem: Menj és vásárolj magadnak egy len övet, és tedd azt a derekadra; de vízbe ne vidd azt bele.
2 És megvásároltam az övet az Úr szava szerint; és derekamra tettem.
3 És lett hozzám az Úr szava másodszor, mondván:
4 Vedd az övet, melyet vásároltál, mely a derekadon van; és kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd azt ott egy sziklahasadékba.
5 És elmentem, és elrejtettem azt az Eufráteszben, mint az Úr parancsolta nekem.
6 És lett sok nap múlva, azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd ki onnét azt az övet, amelyet parancsoltam neked, hogy ott rejts el.
7 És elmentem az Eufráteszhez és kikapartam és elővettem az övet arról a helyről, ahova rejtettem azt; és íme megromlott az öv, nem volt jó semmire.
8 És lett az Úr szava hozzám, mondván:
9 Így mondta az Úr: így rontom meg Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét.
10 Ez a gonosz nép, mely vonakodik szavaimat meghallgatni, mely a saját szíve makacsságában jár, és más istenek után jár nekik szolgálván és előttük borulván le, olyan lesz, mint ez az öv, mely nem jó semmire.
11 Mert mint az öv oda tapad az ember derekához, úgy tapasztottam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát, mond az Úr, hogy népemül legyen nekem, és nevemül, dicséretemül és dicsőségemül; és engedelmeskedtek.
12 És mondd nekik ezt a szót: így mondta az Úr, Izráel Istene: Minden tömlőt borral kell megtölteni.
13 És ha azt mondják neked: Talán nem tudjuk jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?; akkor mondd nekik: így mondta az Úr: Íme én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát részegséggel.
14 És összezúzom őket, egyiket a másikon, az atyákat és a fiakat egyetemben, mond az Úr; nem kegyelmezek, nem kímélek, nem irgalmazok, elveszítem őket.
15 Hallgassatok és figyeljetek, ne legyetek kevélyek; mert az Úr beszél.
16 Adjatok az Úrnak, a ti Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik. És mielőtt megütköznek lábaitok az alkonyat hegyein; mikor világosságra vártok, és halálárnyékká teszi azt, sűrű homállyá teszi azt.
17 És ha nem hallgatjátok meg ezt, rejtekekben sír a lelkem kevélység miatt és könnyezve könnyezik, és a szemem könnyel árad, mert fogságra vitetik az Úr nyája.
18 Mondd a királynak és a király anyjának: Mélyen alacsonyra üljetek; mert leesik fejetekről dicsőségetek koronája.
19 A Délvidék városai elzárattak, és nincs ki megnyissa; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik teljesen.
20 Emeld fel szemeidet és lásd, mint jönnek északról; hol van a nyáj, mely neked adatott, dicsőséged juhnyája?
21 Mit szólsz, ha majd föléd állítja (pedig te szoktattad őket magadra) a bizalmasokat a fejedre? Ugye fájdalmak fognak el majd, mint a szülő asszonyt.
22 Ha pedig ezt gondolod szívedben: Miért értek engem ezek? Bűnöd nagysága miatt fedettek fel uszályaid, és történt erőszak sarkaidon.
23 Megváltoztathatja-e szerecsen a bőrét és párduc a foltjait? Így tudtok ti is jót cselekedni, rossz cselekvéshez szokottak.
24 És elszórom őket, mint a szálló polyvát a sivatag szelének:
25 ez a te sorsod, a te kimért részed éntőlem, mond az Úr. Amiért elfelejtettél engem, és bíztál a hazugságban.
26 Én is feltakarom uszályaidat az arcodra, és meglátszik gyalázatod:
27 házasságtöréseid és vihogásaid, paráznaságod fajtalansága a halmokon, a mezőn. Láttam undokságodat, jaj neked, Jeruzsálem; nem leszel tiszta, ezután meddig még?