1Így mondta az Úr nekem: Menj és vásárolj magadnak egy len övet, és tedd azt a derekadra; de vízbe ne vidd azt bele.
2És megvásároltam az övet az Úr szava szerint; és derekamra tettem.
3És lett hozzám az Úr szava másodszor, mondván:
4Vedd az övet, melyet vásároltál, mely a derekadon van; és kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd azt ott egy sziklahasadékba.
5És elmentem, és elrejtettem azt az Eufráteszben, mint az Úr parancsolta nekem.
6És lett sok nap múlva, azt mondta az Úr nekem: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd ki onnét azt az övet, amelyet parancsoltam neked, hogy ott rejts el.
7És elmentem az Eufráteszhez és kikapartam és elővettem az övet arról a helyről, ahova rejtettem azt; és íme megromlott az öv, nem volt jó semmire.
8És lett az Úr szava hozzám, mondván:
9Így mondta az Úr: így rontom meg Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét.
10Ez a gonosz nép, mely vonakodik szavaimat meghallgatni, mely a saját szíve makacsságában jár, és más istenek után jár nekik szolgálván és előttük borulván le, olyan lesz, mint ez az öv, mely nem jó semmire.
11Mert mint az öv oda tapad az ember derekához, úgy tapasztottam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát, mond az Úr, hogy népemül legyen nekem, és nevemül, dicséretemül és dicsőségemül; és engedelmeskedtek.
12És mondd nekik ezt a szót: így mondta az Úr, Izráel Istene: Minden tömlőt borral kell megtölteni.
13És ha azt mondják neked: Talán nem tudjuk jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?; akkor mondd nekik: így mondta az Úr: Íme én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat és a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát részegséggel.
14És összezúzom őket, egyiket a másikon, az atyákat és a fiakat egyetemben, mond az Úr; nem kegyelmezek, nem kímélek, nem irgalmazok, elveszítem őket.
15Hallgassatok és figyeljetek, ne legyetek kevélyek; mert az Úr beszél.
16Adjatok az Úrnak, a ti Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik. És mielőtt megütköznek lábaitok az alkonyat hegyein; mikor világosságra vártok, és halálárnyékká teszi azt, sűrű homállyá teszi azt.
17És ha nem hallgatjátok meg ezt, rejtekekben sír a lelkem kevélység miatt és könnyezve könnyezik, és a szemem könnyel árad, mert fogságra vitetik az Úr nyája.
18Mondd a királynak és a király anyjának: Mélyen alacsonyra üljetek; mert leesik fejetekről dicsőségetek koronája.
19A Délvidék városai elzárattak, és nincs ki megnyissa; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik teljesen.
20Emeld fel szemeidet és lásd, mint jönnek északról; hol van a nyáj, mely neked adatott, dicsőséged juhnyája?
21Mit szólsz, ha majd föléd állítja (pedig te szoktattad őket magadra) a bizalmasokat a fejedre? Ugye fájdalmak fognak el majd, mint a szülő asszonyt.
22Ha pedig ezt gondolod szívedben: Miért értek engem ezek? Bűnöd nagysága miatt fedettek fel uszályaid, és történt erőszak sarkaidon.
23Megváltoztathatja-e szerecsen a bőrét és párduc a foltjait? Így tudtok ti is jót cselekedni, rossz cselekvéshez szokottak.
24És elszórom őket, mint a szálló polyvát a sivatag szelének:
25ez a te sorsod, a te kimért részed éntőlem, mond az Úr. Amiért elfelejtettél engem, és bíztál a hazugságban.
26Én is feltakarom uszályaidat az arcodra, és meglátszik gyalázatod:
27házasságtöréseid és vihogásaid, paráznaságod fajtalansága a halmokon, a mezőn. Láttam undokságodat, jaj neked, Jeruzsálem; nem leszel tiszta, ezután meddig még?