1Igaz vagy, Uram, ahhoz, hogy pereljek veled; csak ítéletekről hadd beszélek veled. Miért szerencsés a hitetlenek útja, él nyugalomban minden hűségtelen?
2Elültetted őket, meg is gyökereztek, haladnak, sőt gyümölcsöt teremnek; közel vagy te, a szájukban, de távol a veséjükből.
3Pedig te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megpróbáltad szívemet, veled van: szakítsd külön őket, mint a vágni való juhot, és szenteld fel őket az öldöklés napjára.
4Meddig gyászol az ország, és szárad ki az egész mező füve, a benne lakók gonoszsága miatt? Eltűnt a barom és a madár, mert azt mondták: Nem látja meg végünket.
5Ha gyalogokkal futottál, és kifárasztottak, hogyan versenyezhetsz a lovakkal? És a békés földön te biztonságban vagy, de mit csinálsz a Jordán rengetegében?
6Mert fivéreid és atyád háza, ők is hűségtelenek hozzád, ők is utánad kiáltanak tele torokkal; ne bízzál bennük, ha szépen beszélgetnek is veled.
7Elhagytam az én házamat, ellöktem örökségemet; odaadtam lelkem szerelmét ellenségei kezébe.
8Olyanná lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben; hangját felemelte ellenem, azért gyűlöltem meg.
9Ugye tarka ragadozó madár az én népem nekem; ugye ragadozó madarak vannak körülötte? Nosza gyűjtsétek össze a mezei vadakat mind: „Jertek az evésre!\
10Sok pásztor rontotta szőlőmet, tiporták örökségemet; tették az én kívánatos osztályrészemet sivatag pusztasággá.
11Pusztasággá tette azt, gyászol előttem pusztán; elpusztult az egész ország, mert nincs ki szívére venné.
12Minden tisztáson a sivatagban pusztítók jönnek (mert az Úr kardja eszik); az ország egyik végétől az ország másik végéig nincs békessége egy testnek sem.
13Búzát vetettek és tövist arattak, gyötrődtek, hasznát nem veszik; és megszégyenültek jövedelmükkel, az Úr haragjának heve miatt.
14Így mondta az Úr minden szomszédom ellen, a gonoszok ellen, akik hozzányúltak az örökséghez, melyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme én kigyomlálom őket földjükről, és Júda házát kigyomlálom közülük.
15És lesz, miután kigyomlálom őket, ismét irgalmazok nekik; és visszahozom őket, kit-kit örökségébe, kit-kit a maga országába.
16És lesz, ha tanulva megtanulják népem útjait, az én nevemre esküdni: Él az Úr; amint ők megtanították az én népemet a Baálra esküdni: akkor megépülnek népem között.
17Ha pedig nem hallgatnak, kigyomlálom azt a nemzetet, kigyomlálva és elveszítve, mond az Úr.