1Az a beszéd, mely Jeremiához lett az Úrtól, mondván:
2Hallgassátok e szövetség-igéket, és beszéljétek Júda férfiainak, és Jeruzsálem lakosainak.
3És mondjátok nekik: így mondta az úr, Izráel Istene: Átkozott az az ember, ki nem hallgatja meg ezeket a szövetség-igéket,
4amelyeket parancsoltam atyáitoknak, amely nap kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból. Mondván: Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek meg azokat, mind aszerint, amit parancsolok nektek; hogy legyetek nekem népemmé, és én legyek nektek Istenetekké. [20]
5Hogy fenntartsam azt az esküvést, mellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy adok nekik egy országot, tejjel és mézzel folyót, mint ma: és feleltem és azt mondtam: Ámen, Uram.
6És azt mondta az Úr nekem: Prédikáld mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: hallgassátok meg ezeket a szövetség-igéket, és cselekedjétek meg azokat.
7Mert óva intettem atyáitokat, amely nap felhoztam őket Egyiptom földjéről, a mai napig későn-korán intve, mondván: Hallgassatok szómra!
8De nem hallgattak, és nem nyújtották fülüket. És mikor mindenik a maga gonosz szívének makacsságában járt, elhoztam rájuk mindazokat a szövetségigéket, amelyeket parancsoltam, hogy cselekedjenek meg, és nem cselekedtek meg.
9És azt mondta az Úr nekem: Összeesküvés van Júda emberei és Jeruzsálem lakosai között:
10visszatértek régi atyáik bűneire, akik vonakodtak szavamra hallgatni. Ok is idegen istenek után jártak, szolgálván nekik; megtörték [Izráel háza és Júda háza] frigyemet, melyet kötöttem atyáikkal.
11Ezért így mondta az Úr: Íme én hozok rájuk veszedelmet, melyből nem bírnak kijutni; és kiáltanak hozzám, és nem hallgatok rájuk.
12És mennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az Istenekhez, akiknek ők füstölögtettek; de megtartani, nem tartják meg őket veszedelmük idején.
13Mert ahány a városod, annyi istened lett, ó Júda; és ahány az utcája Jeruzsálemnek, annyi oltárt raktatok a Szégyennek, oltárokat a Baálnak áldozni!
14És te ne imádkozzál ezért a népért, és ne emelj értük jajszót és imát; mert nem hallgatom meg, ha hozzám kiáltanak veszedelmük idején.
15Mi a dolga az én egyetlenemnek az én házamban? Ugye a saját gondolata, a sokak! És áldozati hússal jönnek ide tőled; ha veszedelemben vagy, akkor ujjongasz.
16Zöldellő, szép gyümölcsű-alakú olajfa; az Úr nevezte nevedet. Nagy zúgás hangjánál tüzet gyújtott felette, és összetörtek ágai.
17És a Seregek Úra, aki ültetett téged, rosszat szólt ellened; a „rossz\ miatt, [Izráel háza és Júda háza] amit csináltak maguknak, hogy engem bosszantsanak, füstölvén a Baálnak.
18Mikor az Úr tudatta velem, akkor tudtam meg; akkor mutattad meg nekem az ő tetteiket.
19Mert én olyan voltam, mint a kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy felőlem gondolatokat gondolnak [vágjunk karót a kenyerébe, és irtsuk ki őt az élők földéről, nevét se említsék többé!].
20De a Seregek Ura igazán ítél, megvizsgálja a veséket és a szívet: meglátom bosszúállásodat rajtuk, mert neked tártam fel ügyemet.
21Ezért így mondta az Úr Anatót férfiairól, kik életedre törnek [mondván: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a kezünk által;
22ezért így mondta a Seregek Ura]: íme én meglátogatom rajtuk: az ifjak kard által halnak meg, fiaik és leányaik éhen halnak meg.
23És maradékuk nem lesz nekik; mert veszedelmet hozok Anatót férfiaira meglátogatásuk évében.