1Halljátok a szót, melyet az Úr szól hozzátok, Izráel háza.
2Így mondta az Úr: A pogányok útját ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne féljetek; mert a pogányok félnek azoktól,
3mert a népek törvénye, hiábavalóság az. Mert fa az, amit az erdőből vágtak, ács keze munkája, fejszével;
4ezüsttel és arannyal szépítik azt, szegekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.
5Olyanok, mint a dinnyeföld póznája, és nem beszélnek, hozni-vinni kell őket, mert nem lépnek; ne féljetek tőlük, mert nem árthatnak, de jót tenni sincs módjukban.
6Nincs olyan mint te, Uram, oly nagy vagy te, és nagy a neved hatalomban:
7ki ne félne téged, nemzetek királya? hiszen téged illet.
8Mert a pogányok minden bölcsei között, és minden királyságukban sincs olyan, mint te. Sőt egyben bolondok és ostobák; hiábavaló tudomány, fa az.
9Lapított ezüst, Tarsisból hozták, és arany Ufázból, kovácsnak és ötvös kezének munkája; kékbíbor és pirosbíbor az öltözetük, mind művészek alkotása.
10De az Úr igaz Isten, ő élő Isten, és örökkévaló király, kinek haragjától reszket a föld, és nem bírják el a nemzetek felindulását.
11így mondjátok nekik: Az istenek, kik sem az eget, sem a földet nem te remtették, vesszenek el a földről és ez alól az ég alól.
12Ő alkotta a földet erejével, készítette a világot bölcsességével, és feszítette ki az eget értelmével.
13Ha dörög, vízzúgás lesz az égben, és felhőket szállít fel a föld végéről; és villámlásokat csinál az esőhöz, és szelet hoz ki raktáraiból.
14Bolond minden ember tudomány nélkül, szégyent vall minden ötvös az istenképpel: mert csalás az öntvénye és nincs lélek bennük;
15hiábavalóságok azok, gúnyalkotások, meglátogatásuk idején elvesznek.
16Nem ilyen a Jákób része, mert a mindenség alkotója ő; és Izráel az ő tulajdon törzse, Seregek Ura a neve.
17Vond be árudat az országból, várbeli lakosság;
18mert így mondta az Úr: íme én elhajítom az ország lakosait most ez egyszer; és megszorítom őket, hogy megérezzék:
19Jaj nekem összeroppanásom miatt! Gyógyíthatatlan a vereségem. De én azt mondtam: Bizony ez szenvedés, de föl kell vennem.
20Sátorom el van pusztítva, kötelei mind elszakadtak: fiaim kimentek belőlem és nincsenek, nincs már, ki felvonja sátoromat, és felállítsa kárpitjaimat.
21Mert eszüket vesztették a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem cselekedtek bölcsen, és egész nyájuk szétszóratott.
22Hallga! Íme, hír érkezett, és nagy megmozdulás észak földjéről; hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
23Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; és nem azé, aki jár, lépésének irányítása is:
24fenyíts meg engem, Uram, de csak ítélet szerint; ne haragodban, nehogy megkevesbíts engem.
25Haragodat öntsd ki a pogányokra, kik nem ismernek, és a nemzetségekre, melyek nem hívják nevedet segítségül: mert megették Jákóbot, eszik is őt, és megemésztették őt, és tanyáját elpusztították.