1Honnét vannak háborúk és harcok köztetek? Nem innét a ti élvezetvágyaitokból-e, melyek a ti tagjaitokban hadakoznak?
2Kívántok, és nincs; öltök és irigykedtek, és nem érhetitek el; harcoltok és hadakoztok, de nincs, mivelhogy nem kértek;
3kértek és nem kaptok, mert rosszul kértek, hogy élvezetvágyaitokra költsétek.
4Házasságtörő férfiak és nők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás Istennel való ellenségeskedés? Aki tehát barátja akar lenni a világnak, az ellenségévé teszi magát az Istennek.
5Vagy azt hiszitek, hiába mondja az írás: Féltékenyen kívánja a lelket, melynek bennünk adott lakást?
6De nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja, hogy az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
7Engedjetek tehát az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek;
8közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti kétlelkűek.
9Érezzétek nyomorúságotokat, gyászoljatok és sírjatok; nevetésetek forduljon gyászra, és örömetek szomorúságra.
10Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.
11Ne szóljátok meg egymást, atyámfiai: aki megszól egy atyafit, és megítéli atyjafiát, a törvényt szólja meg, és a törvényt ítéli meg, ha pedig a törvényt megítéled, nem megtartója vagy a törvénynek, hanem bírája.
12Egy a törvényadó, az, aki megtarthat és elveszíthet; te ki vagy, hogy mást ítélsz?
13Nosza immár ti, kik ezt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe s ebbe a városba, és ott töltünk egy esztendőt, és üzleteket csinálunk és nyerünk;
14holott nem tudjátok, mi lesz holnap; mert mi a ti életetek? Mert pára, mely egy kis ideig látszik, azután pedig eltűnik.
15Ahelyett ezt kellett volna mondanotok: Ha az Úr akarja, és élünk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni.
16De így dicsekesztek nyegleségetekben; minden ilyen dicsekedés gonosz.
17Aki tehát tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.