1Ne sokan legyetek tanítók, atyámfiai, tudván, hogy mi súlyosabb ítéletet veszünk.
2Mert sok dologban megesünk mindnyájan. Ha valaki szóban meg nem esik, az tökéletes férfi, aki képes az egész testét is zabolán tartani.
3Íme a lovaknak a zabolát a szájukba vetjük, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és így az egész testüket vezetjük.
4Íme a hajókat is, noha oly nagyok és kemény szelektől hajtatnak, egy igen kicsi kormányrúd oda vezeti, ahova a kormányosnak kedve tartja.
5Így a nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal hányja magát. Íme egy kicsiny tűz mekkora erdőt felgyújt!
6A nyelv is tűz, az álnokság világa. Így van a nyelv a mi tagjaink közé állítva, mely megszeplősíti az egész testet, és meggyújtja a lét kerekét, és meggyullad a gyehennától.
7Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúcsómászóké és tengeri állatoké megszelídíthető, meg is szelídíttetett az emberi természet által;
8de a nyelvet emberek közül senki meg nem szelídítheti; fékezhetetlen gonosz az, telve halálos méreggel.
9Azzal áldjuk az Istent és Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, kik az Isten hasonlatosságára vannak teremtve;
10azon egy szájból származik áldás és átok. Nem így kell ennek lenni, atyámfiai!
11Vajon a forrás azon egy nyílásból ontja-e az édeset és a keserűt?
12Talán teremhet, atyámfiai, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Így nem adhat semmiféle forrás sós és édes vizet.
13Kicsoda bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg szép életmódjából az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségében.
14Ha pedig keserű irigység és civódás van a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjátok le az igazságot.
15Ez nem az a bölcsesség, mely felülről származott, hanem földi, érzéki, ördögi.
16Mert ahol irigység és civódás van, ott háborúság van és mindenféle hitvány dolog.
17A felülről való bölcsesség pedig először tiszta, azután békés, méltányos, engedelmes, könyörületességgel és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik a békeszerzők által.