Isaiah 63
1 Ki ez, aki jön Edomból, veres ruhákban Bocrából, ez a fenséges öltözetében, hanyatt szegzett nagy erejében? Én, az, aki igazságot beszél, elégséges a megtartásra.
2 Miért veres az öltözeted; és ruháid, mint a bornyomóé?
3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül senki nem volt velem. És tapostam őket haragomban, és tiportam őket indulatomban; és vérük a ruháimra freccsent, és egész öltözetemet beszennyeztem.
4 Mert a bosszúállás napja szívemben; és megváltottaim esztendeje eljött.
5 És körülnéztem, és nem volt ki segítsen, és csodálkoztam, és nem volt, ki támogasson: akkor a saját karom segített nekem, és indulatom, az támogatott engem.
6 És letiportam a népeket haragomban, és megrészegítettem őket indulatomban; és a földre ontottam a vérüket.
7 Az Úr kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amiket cselekedett velünk az Úr, és Izráel házához való nagy jóságáról. Amiket cselekedett velünk irgalmassága szerint, és kegyelmességeinek nagysága szerint:
8 hogy azt mondta: Bizony én népem ők, fiak, akik nem csalnak meg. És megtartójukká lett nekik
9 minden szükségükben: nem követ és angyal; orcája tartotta meg őket. Szeretetében és könyörületébenő váltotta meg őket; és felvette, és hordozta őket
10 az őskor egész idején.De ők engedetlenek voltak, és fájdalmat okoztak szentséges lelkének; és ellenségükké változott nekik, és ő hadakozott ellenük.
11 Akkor megemlékeztek ősi napjairól Mózesnek, népének: Hol van, ki felhozta nekik a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki keblébe helyezte szentségének lelkét;
12 aki Mózes jobbján járatta dicsőséges karját? Aki széthasította a vizet előttük, örök nevet szerezvén magának;
13 aki úgy vezette őket a hullámárban, mint a lovat a sivatagban, el ne botoljon, mint a barmot, mikor a völgybe alászáll.
14 Az Úr lelke nyugalomba vitte őt; úgy vezérelted népedet, hogy dicső nevet szereztél magadnak.
15 Tekints le az égből, és lásd szent és dicső lakhelyedről: hol van féltékenységed és erőd, szíved megmozdulása? És irgalmasságaidat tőlem miért tartod vissza?
16 Hiszen te vagy a mi Atyánk; mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izráel nem ismer minket. Te, az Úr vagy a mi Atyánk, Megváltónk a neved öröktől fogva:
17 miért engedtél eltévelyedni minket, Uram, a te utaidtól? Miért keményítetted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj vissza a te szolgáidért, örökséged törzseiért!
18 Kevéssel rá, hogy birtokba vette szent néped, ellenségeink megtiporták szentélyedet:
19 olyanok lettünk, mintha soha nem uralkodtál volna rajtunk, nem neveztetett volna a neved felettünk: