Isaiah 62
1 Cion ügyéért nem hallgatok, és Jeruzsálemért nem nyugszom;
2 míg ki nem jön, mint a fény, igazsága, és üdve, mint az égő fáklya;és meg nem látják a pogányok igazságodat, és minden királyok dicsőségedet. És új névvel neveztetel, melyet az Úr szája jelöl meg;
3 és leszel dicskorona az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened markában.
4 Nem mondják neked többé: Elhagyott; országodnak sem mondják többé: Pusztaság; hanem téged így neveznek: Kedvem benne, országodat pedig: Férjezett;
5 mert kedve lesz az Úrnak benned, és országodnak ura lesz.Mert mint elveszi az ifjú a hajadont, elvesznek téged fiaid; és mint a vőlegény öröme a menyasszonyon, úgy örvend feletted Istened.
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam; egész nap és egész éjjel soha ne hallgassanak. Kik az Urat emlékeztetitek;
7 ne legyen nyugtotok: és ne engedjetek nyugtot neki, míg fel nem állítja, és míg meg nem teszi Jeruzsálemet dicsőséggé a földön.
8 Megesküdt az Úr jobbjára és erős karjára: Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek, és nem isszák idegenek mustodat, mellyel te fáradtál.
9 Hanem akik betakarítják, azok eszik meg azt, és dicsérik az Urat; és akik leszedik azt, azok isszák azt meg szentségem udvaraiban.
10 Menjetek keresztül, menjetek keresztül a kapukon, készítsetek utat a népnek; töltsétek, töltsétek az országutat, takarítsátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek felett.
11 Íme, az Úr kikiálttatta a földnek széléig: Mondjátok meg Cion lányának: íme üdvöd jön! íme bére vele van és jutalma előtte: és nevezik őket szentség népének, az Úr megváltottainak.
12 Téged pedig neveznek kívánatosnak, el nem hagyott városnak.