1Ébredj, ébredj, öltözd fel erődet, Cion; öltözd fel díszruhádat Jeruzsálem, te szent város; mert nem fog már többé beléd bemenni körülmetéletlen és tisztátalan!
2Rázd ki magadat a porból, kelj fel, Jeruzsálem hadifoglya; oldódjanak meg nyakad kötelei, Cionnak fogoly leánya!
3Mert, így mondta az Úr, ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg.
4Mert így mondta az én uram, az Úr: Egyiptomba ment le népem először (hogy ott jövevény legyen) aután Asszíria nyomta őt el semmiért;
5és most itt mi a dolgom, mond az Úr? Mert népem elvitetett ingyen, a rajta uralkodók ordítanak, mond az Úr, és folyton egész nap káromolják nevemet:
6ezért meg kell ismerni népemnek nevemet, ezért ugyanazon a napon, hogy én vagyok az, aki szóltam, íme én!
7Mi kedvesek a hegyeken az örömhírmondó lábai, aki békét hirdet; jó hírt hoz, üdvöt hirdet, azt mondja Cionnak: A te Istened a király!
8Hallga, őrállóid felemelik szavukat, egyetemben ujjonganak; mert szemtől szembe gyönyörködnek, hogy az Úr visszatér Cionba.
9Kiáltsatok, ujjongjatok egyetemben, Jeruzsálem romjai; mert megvigasztalta az Úr az ő népét, megváltotta Jeruzsálemet.
10Feltűrte az Úr szentséges karját minden nemzetek szemei előtt; és látni fogják a föld minden határai a mi Istenünk szabadítását.
11Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnét, tisztátalant ne érintsetek; menjetek ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, az Úr edényeinek hordozói.
12Mert nem sietséggel kell kijönnötök, és nem meneküléssel járnotok; mert az Úr vonul előttetek, és hátvédetek Izráel Istene.
13Íme szerencsével jár az én szolgám; felemelkedik és felmagasztaltatik, és naggyá lesz igen.
14Amiképpen bámultak rajtad sokan; úgy el volt torzítva a férfiastól arca, és az emberiestől az alakja.
15úgy megrezzent sok nemzetet: rajta királyok befogják szájukat; mert amit nem beszéltek nekik, látják, és amit nem hallottak, megértik.