Isaiah 36
1 És történt Hizkija király tizennegyedik évében, felvonult Szanherib, Asszíria királya Júdának minden erődített városa ellen, és elfoglalta azokat.
2 És elküldte Asszíria királya a Rabsákét Lákisból Jeruzsálembe Hizkija királyhoz tekintélyes haddal; és az megállt a felső tó csatornájánál a Kalló-mező országútján.
3 És kiment hozzá Eljákim, Hilkijáhu fia, aki a palota felett volt; és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Aszáf fia, a kancellár.
4 És azt mondta nekik a Rabsáké: Mondjátok, kérlek, Hizkijának: így mondta a nagy király, Asszíria királya: Micsoda ez a birodalom, melyben bíztál?
5 Azt gondoltad, hogy a szóbeszéd már tanács és erő a háborúban? Hát kiben bíztál, hogy ellenem fellázadtál?
6 Íme, bíztál ebben a törött nádbotban, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, belemegy a tenyerébe és átlyukasztja azt; ilyen a Faraó, Egyiptom királya, mindazoknak, akik benne bíznak.
7 Ha pedig azt mondod nekem: Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: nemde ő az, akinek bámáit és oltárait Hizkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt boruljatok le?
8 De most fogadj, kérlek, urammal, Asszíria királyával: én kész vagyok neked kétezer lovat adni, ha te a magad részéről lovasokat tudsz rájuk adni;
9 hát hogy verhetnél vissza egyetlen pasát az én uram legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomban bíztál harci szekerek és lovasok dolgában.
10 Most pedig, talán én az Úr nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy ezt elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el azt.
11 És azt mondta Eljákim és Sébna meg Jóáh a Rabsákénak: Beszélj, kérlek, szírül a te szolgáddal, mert mi megértjük; ne pedig zsidóul beszélj velünk a nép füleibe, mely a kőfalon van.
12 De azt mondta a Rabsáké: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött-e engem az én uram, hogy szóljam ezeket a beszédeket; nem azokhoz a férfiakhoz-e, akik a kőfalon ülnek, hogy a saját ganéjukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek együtt?
13 Ezzel felállt a Rabsáké és nagy hangon kiáltott zsidóul; és azt mondta: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavait!
14 Így mondta a király: Meg ne tévesszen benneteket Hizkija, mert nem bír benneteket megmenteni.
15 És ne biztasson titeket Hizkija az Urral, mondván: Bizonnyal megmentminket az Úr; nem adatik ez a város Asszíria királyának kezébe.
16 Ne hallgassatok Hizkijára, mert így mondta Asszíria királya: Szerezzetek velem békét, és jertek ki hozzám, és egyetek ki-ki a saját szőlőtőkéjéről és fügefájáról, és igyátok a saját kutatok vizét,
17 míg eljövök és elviszlek benneteket egy olyan országba, mint a ti országotok; gabona- és must-országba, kenyér- és szőlőhegy-országba.
18 Nehogy elcsábítson benneteket Hizkija, mondván: Az Úr megment minket. Megmentették-e a nemzetek istenei, ki-ki a maga országát, Asszíria királyának kezéből?
19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei, hol Szefárvaim istenei? És hát Samáriát megmentették kezemből?
20 Kik azok ezeknek az országoknak minden istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből; hogy az Úr megmenthetné kezemből Jeruzsálemet?
21 És hallgattak és nem feleltek neki semmit; mert a király parancsa az volt, mondván: Ne feleljetek neki.
22 Aztán bement Eljákim, Hilkijáhu fia, aki a palota felett volt, és Sébna, az íródeák, meg Jóáh, Aszáf fia, a kancellár, Hizkijához megszaggatott ruhákban; és jelentést tettek neki a Rabsáké beszédeiről.