1Örvend a sivatag és a kietlen; és vigad a pusztaság, és virágzik, mint az őszike.
2Virágozván virágzik és vigad, sőt vigadva ujjong; a Libánon dicsősége adatott neki; a Kármel és a Sáron dísze: ők láthatják az Urnak dicsőségét, Istenünk ékességét!
3Erősítsétek a lankadt kezeket; és az elbotló térdeket szilárdítsátok!
4Mondjátok a félénk szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúállással jön isteni megfizetéssel; ő jön, és megtart benneteket!
5Akkor a vakok szemei kinyílnak; és a süketek fülei megnyílnak.
6Akkor a sánta ugrik, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a sivatagban, és patakok a pusztaságban.
7És a hőtűzés vízállássá lesz, és a szomjú föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, fű, nád és káka.
8És lesz ott egy töltés és út, melyet a Szentség útjának hívnak, melyre tisztátalan nem mehet át; és az az övéké lesz, aki az utat járja, így az együgyűek el nem tévedhetnek.
9Nem lesz ott oroszlán, a legvadabb vad nem megy oda fel; nem lesz ott található, ahol megváltottak járnak.
10És az Úr megváltottai visszatérnek, és bevonulnak Cionba ujjongással, és fejükön örök örömmel. Örömöt és vigasságot érnek, bú és sóhaj pedig menekülnek.