1Jertek ide, nemzetek, hogy halljátok, és figyelmezzetek népek; hallgass föld és teljessége, földkerekség és minden hajtása!
2Mert haraggal van az Úr minden nemzetre, s hévvel minden seregükre; feláldozta, vágóhídra adja őket.
3Átszúrtjaik elhányatnak, és hulláiknak felszáll a bűze; és hegyek olvadnak el vérüktől.
4És elsenyvednek az ég minden seregei; és felgöngyölül az ég, mint a könyvtÚret. És egész seregük elhull, mint lehull a lomb a szőlőről, és mint hervadt levél a fügefáról.
5Mert megrészegült az égben kardom, íme Edomra száll alá; az ítéletre áldoztam népre.
6Az Úr kardja vérrel van tele, kövérségtől zsíros; bárányok és bakok vérével, kosok vesekövérétől, nagy mészárlás lesz Edom földjén.
7Esnek el köztük bivalyok is, és ökrök bikákkal; és megrészegül földjük a vértől, és poruk zsíros lesz a kövérségtől.
8Mert bosszúállás napja ez az Úrnak; megfizetés éve Cion ügyéért.
9És patakjai szurokká változnak és pora kénné; és földje égő szurokká lesz.
10Éjjel-nappal ki nem alszik, folyton felszáll füstje; nemzedékről nemzedékre puszta lesz örökkön örökké, senki át nem megy rajta.
11És birtokába veszi azt a pelikán és a sün, és fülesbagoly meg holló lakik benne; és mérőzsinórt húznak rá bontásra és függőmérőt rontásra.
12Nemesei vannak, de nincs ott királyság; kikiáltják, de minden fejedelmének vége lesz.
13És palotáit tövis veri fel, csalán és tüske lesz váraiban; és sakálok tanyája lesz, struccmadarak udvara.
14És ordítók üvöltőkre bukkannak, és szatír barátjára talál; csak ott pihen meg a kísértet, és talál magának nyughelyet.
15Ott fészkel az ugró kígyó és tojik, és kikölti, és melengeti árnyékában; csak ott gyülekeznek a saskeselyűk, egyik a másikával.
16Keressétek ki az Úr könyvéből és olvassátok; egy ezekből nem hiányzik [egyik a másikat nem nélkülözi]: mert az én szájam, az parancsolta, és az én lelkem, az gyűjtötte össze őket.
17És ő sorsolta ki nekik, és az ő keze osztotta ki köztük zsinórral; örökké birtokukban tartják azt, nemzedékről nemzedékre benne laknak.