Isaiah 33
1 Jaj pusztító, és téged nem pusztítottak, és rabló, és téged nem raboltak: ha befejezed a pusztítást, téged pusztítanak; ha elvégzed a rablást, téged rabolnak majd!
2 Uram, könyörülj rajtunk, téged várunk; légy nekik karjuk reggelenként, igen, a mi segítségünk szükség idején!
3 Egy dördülés hangjától népek menekülnek; felemelkedésedtől nemzetek szóródnak szét.
4 És betakaríttatik zsákmányotok tücsök takarítással; sáskaugrás szerint ugornak rá:
5 nagy az Úr, mert a magasságban lakik! Betöltötte Ciont ítélettel és igazsággal,
6 ami sorsod biztonsága lett: üdv, bölcsesség és tudomány gazdagsága; az Úr félelme. Ez az ő kincse.
7 Íme, látom őket, kívül kiáltanak; békekövetképpen keservesen sírnak:
8 Puszták az utak, vesztegel a karavánjáró; megtörte a frigyet, megveti a városokat, nem gondol a halandóval.
9 Gyászol, hervadt a föld, elpirult a Libánon, elfonnyadt, olyan lett Sáron, mint a pusztaság, és kopárrá lett Básán és Kármel.
10 Most felkelek, azt mondja az Úr; most felemelkedem, most felmagasztosulok:
11 szénával vagytok viselősök, szalmát fogtok szülni; dühötök lesz a tűz, mely megesz benneteket.
12 És népek szolgálnak mészégetésre; levágott tövisekül tűzzel égettetnek meg.
13 Halljátok meg, távol valók, amit tettem; és ismerjétek meg, közel valók, hatalmamat!
14 Remegnek Cionban a vétkesek, reszketés fogta el az istenteleneket: Ki lakhatik köztünk emésztő tűzzel; ki lakhatik köztünk örök égéssel?
15 Aki igazságban jár, és egyenesen beszél; kizsarolt nyereséget megvet, rázza kezét, hogy ne nyúljon ajándékhoz, bedugja fülét, hogy ne halljon vérontásról, behunyja szemeit, hogy ne gyönyörködjék rosszban:
16 az fog a magasságokban lakozni, annak sziklavárakban van menedéke; kenyere meg van adva, vize biztos.
17 A királyt szépségében szemlélik szemeid; az országot távlataiban látják;
18 szíved borzalommal gondol rá, hol van a jegyző, hol a mérő, hol van, aki a tornyokat jegyzi?
19 A szemtelen népet nem látod; a népet, melynek ajka érthetetlenül homályos, nyelve értelmetlenül dadogó:
20 [nézd meg Ciont, ünnepeink városát!] szemeid Jeruzsálemet látják, a gondtalan tanyát, nem vándorló várost, melynek ki nem húzzák sátorszegeit soha, és egyetlen kötele sem szakad el.
21 Hanem ott a Hatalmas, az Úr nálunk folyamok, széles folyók gyanánt; melyeken nem járhat evezős hajó, nem mehet át hatalmas gálya!
22 Mert az Úr bíránk, az Úr vezérünk; az Úr királyunk, ő tart meg minket.
23 Meglazultak árbocköteleid, nem tartanak, árboctalpukon nem feszítenek zászlót: azért lesz zsákmányosztás, préda sok; a sánták zsákmányt zsákmányolnak.
24 És aki lakja, nem mondja: Beteg vagyok; a nép, mely benne lakik, bűnebocsátott.