Isaiah 37
1 És mikor Hizkija király azt hallotta, megszaggatta ruháit; és zsákruhába burkolódzott, és bement az Úr házába.
2 Eljákimot pedig, aki a palota felett volt, meg Sébnát, az íródeákot, és a papok véneit zsákruhákba burkolódzva elküldte Jesaja prófétához, Amóc fiához.
3 És azt mondták neki: így mondta Hizkija: Nyomorúságnak, fenyítésnek és megvetésnek napja e mai nap; mert a fiak a szüléshez jutottak, és erő nincs a szülésre.
4 Talán meghallja az Úr, a te Istened a Rabsáké beszédeit, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy káromolja az élő Istent, és megfenyíti e beszédekért, melyeket hallott az Úr, a te Istened; emeld fel tehát imádságodat a maradékért, mely még megvan.
5 És mikor Hizkija király szolgái megérkeztek Jesajához;
6 azt mondta nekik Jesaja: Ezt mondjátok uratoknak: így mondta az Úr: Ne félj azok miatt a beszédek miatt, melyeket hallottál, melyekkel Asszíria királyának legényei szidalmaztak engem.
7 Íme én oly lelket adok belé, hogy amint hírt hall, visszatér országába; és elejtem őt kard által a saját országában. Akkor a Rabsáké visszatért, és Asszíria királyát Libná ellen hadakozva találta (hallotta ugyanis, hogy Lákisból elment,
8 mert azt hallotta Tirhaka szerecsen király felől, mondván: íme kivonult veled hadakozni);
9 és mikor az meghallgatta, követeket küldött Hizkijához, mondván:
10 így mondjátok Hizkijának, Júda királyának, mondván: Meg ne tévesszen téged a te Istened, akiben bízol, mondván: Nem adatik Jeruzsálem Asszíria királyának kezébe.
11 Hiszen te hallottad, mit csináltak Asszíria királyai minden országgal, feláldozván őket; és te megmenekülnél?
12 Vajon azoknak a nemzeteknek istenei, amelyeket atyáim elpusztítottak, megmentették-e őket: Gózánt és Háránt és Recefet és Eden fiait,
13 akik Telasszárban vannak? Hol van Hamát királya és Arpád királya, és Szefárvaim város királya; Héna és Ivva?
14 És elvette Hizkija a levelet a követek kezéből, és elolvasta; aztán felment az Úr házába és kiterítette azt Hizkija az Úr előtt.
15 És imádkozott Hizkija az Úrhoz mondván:
16 Seregek Ura, Izráel Istene, ki a Kérubokon ülsz, te vagy az Isten egyedül a föld minden királysága felett; te alkottad az eget és a földet.
17 Hajtsd ide, Uram, füledet és halld, nyisd ki, Uram, szemedet és lásd; és halld meg Szanherib minden szavát, melyet küldött, hogy káromolja az élő Istent.
18 Valóban, Uram; Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket,
19 és isteneiket a tűzbe vetették; de azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz csinálmányai, fa és kő, tehát elveszíthették őket.
20 De most, Urunk Istenünk, minket szabadíts meg a kezéből; hogy tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy Úr egyedül.
21 Akkor Jesaja, Amóc fia, küldött Hizkijához, mondván: így mondta az Úr, Izráel Istene, mivel imádkoztál hozzám Szanherib asszír király felől:
22 ez a beszéd, melyet az Úr szólt felőle: Megvet téged, kinevet téged Cion szűz leánya, fejet csóvál utánad Jeruzsálem lánya.
23 Kit káromoltál és szidtál, ki ellen emeltél hangot, és hordoztad fennen szemeidet? Izráelnek Szentje ellen!
24 Szolgáid által káromoltad az Urat, és azt mondtad: Szekereim tömegével én felmentem hegyek magasságaiba, a Libánon zugaiba! És kivágtam legmagasabb cédrusait, legválogatottabb ciprusait; és bementem legvégső magasságába, kertje erdejébe.
25 Én ástam és ittam vizeket; és kiszárítom lábam talpával Egyiptom minden folyóvizét.
26 Nemde hallottad, régtől fogva készítettem ezt, ősidőktől fogva alakítottam ezt, most elhoztam. Így kellett puszta romokba döntened megerősített városokat;
27 míg lakosaik tehetetlenül elcsüggedtek, és megszégyenültek. Mezei növénnyé lettek, sarjadó zöldséggé, háztetők füvévé, szántófölddé álló gabona előtt.
28 De tudom ültödet, mentedet, jöttödet; és ellenem való dühöngésedet.
29 Ellenem való dühöngésed miatt, és mert kevélységed felhatott füleimbe: karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba; és visszatérítelek az úton, amelyen jöttél.
30 És neked ez a jel: Ebben az évben utótermést kell ennetek, és a második évben sarjútermést; a harmadik évben aztán vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket, és egyétek gyümölcsüket.
31 És nevel Júda házának menekültsége, aki megmarad, gyökeret lent, és terem gyümölcsöt fent.
32 Mert Jer uzsálemből származik a maradék, és a menekültség a Cion hegyéről; a Seregek Urának féltékenysége teszi ezt.
33 Ezért így mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba; és nem lő oda nyilat, és nem állít ellenébe pajzsot, és nem hány ellene töltést.
34 Az úton, melyen jött, azon tér vissza; és ebbe a városba be nem jön; ez az Úr mondása.
35 És oltalmazom ezt a várost, megtartván azt; magamért és szolgámért, Dávidért.
36 És kijött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret; és mikor reggel korán felkeltek, íme mind hullák voltak, meg voltak halva.
37 Akkor elindult, elment és visszatért Szanherib asszír király; és Ninivében lakott.
38 És mikor egyszer istenének, Niszroknak házában leborult, fiai, Adrammelek és Sarecer levágták őt karddal, és ők elmenekültek Ararát földjére; király tehát fia, Észarhaddon lett a helyébe.