Isaiah 38
1 Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; és bement hozzáJesaja próféta, Amóc fia, és azt mondta neki: így mondta az Úr: Rendeld el házadat, mert te halálodon vagy, nem fogsz meggyógyulni.
2 Ekkor Hizkija arccal a fal felé fordult, és imádkozott az Úrhoz.
3 És azt mondta: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy hűséggel jártam előtted és teljes szívvel, és azt cselekedtem, ami jó a te szemeidben; és sírt Hizkija nagy sírással.
4 És lett az Úr szava Jesajához, mondván:
5 Eredj, és mondd Hizkijának: így mondta az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet; íme én megtoldom napjaidat tizenöt esztendővel.
6 Az asszír király kezéből is kimentelek téged és ezt a várost; és megoltalmazom ezt a várost.
7 És ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr ezt a szót, amit kimondott:
8 ezennel visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken Aház napórája leszállt, hátrafelé tíz fokkal. És visszatért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, melyeken leszállt.
9 Hizkijának, Júda királyának írása; mikor beteg volt, és meggyógyult betegségéből.
10 És azt mondtam, napjaim vére árán el kell mennem az alvilág kapuiba, a többi évem leszámíttatott;
11 azt mondtam, nem látom az Urat, az Urat az élők földjén, nem pillantok többé emberre az elmúlás lakóinál:
12 [Sátram szöge ki van húzva, és lebomlik rólam, mint a pásztor sátor; összegöngyöltem életemet, mint a takács, a mellékfonalról levág engem.
13 Egy napról más éjre végezz velem, kiáltottam reggelig, mint az oroszlán; úgy tördelte minden csontomat, egy napról más éjre végezz velem.
14 Mint megjött fecske, úgy csipogtam, búgtam, mint a galamb; a magasságon csüngtek szemeim, Uram, nyom engem, légy kezesem!
15 Mit beszéljek? És mikor megmondta nekem, és ő megcselekedte: zarándokolhatok teljes éveimben szívem keserűségéért.
16 Uram, ha őértük élni fog mindezekben is lelkem élete, és megerősítesz engem, és meggyógyítasz engem:
17 íme üdvömre lett nekem keserű a keserű.] De te megkímélted lelkemet a pusztulás vermétől, mert hátad mögé vetetted minden vétkeimet.
18 Mert nem az alvilág dicsőít, nem a halál dicsér téged; nem a verembe szálltak várják hűségedet:
19 az élő, az élő, az dicsőít téged, mint én ma; atya fiaknak ad tudományt hűségedről:
20 Az Úr megtartásomra volt nekem, ezért zengetjük lantomat életünk minden napján az Urnak házában.
21 És azt mondta Jesaja: Vegyenek fügesajtot és dörzsöljék rá a kelésre, és meggyógyul.
22 Hizkija pedig azt mondta: Mit? Jel? Csakhogy felmehetek az Úr házába!