1Jaj a pártütő fiaknak, mond az Úr, hogy tervet csinálnak nálam nélkül; és italáldozatot áldoznak lelkem nélkül, hogy vétket vétekhez tegyenek!
2Kik elindultak, lemenvén Egyiptomba, és számat nem kérdezték meg; hogy a Faraó oltalmába meneküljenek, és hogy Egyiptom árnyékába menekedjenek!
3Lesz tehát nektek a Faraó oltalma szégyenre; és az Egyiptom árnyékába menekedés gyalázatra.
4Mert Cóánban voltak fejedelmei; és követei Hánészt érintették!
5Mind megszégyenülnek e néppel, mely nem használ nekik; nem segítségre és nem haszonra lesz, hanem szégyenre, sőt gyalázatra.
6Délvidéki házi állatok terhével ínség és szükség országába (nőstény oroszlán és oroszlán tőlük való, vipera és szárnyas tüzeskígyó!) viszik szamárcsikók hátán vagyonukat és tevék púpján kincseiket egy néphez, mely nem használ.
7Mert Egyiptom egy lehelet, és hiába segít; ezért nevezem azt így: Veszteg tengeri szörny.
8Most menj be és írd táblára előttük, és könyvre jegyezd fel ezt; hogy legyen meg az utolsó napra, örökkön örökre.
9Mert pártos nép ők, hamis fiak; fiak, kik nem akarnak az Úr tanítására hallgatni.
10Kik azt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a nézőknek: Ne nézzetek nekünk igazakat! Beszéljetek nekünk hízelgőket, lássatok áltatásokat:
11térjetek el az úttól, hajoljatok el az ösvénytől; hagyjatok fel előttünk Izráel Szentjével!
12Ezért így mondta Izráel Szentje: Amiért megvetettétek ezt a beszédet; és zsarolásban és facsarosságban bíztatok, és arra támaszkodtatok:
13ezért úgy lesz rajtatok ez a bűn, mint egy omló repedés kidüledve egy magas kőfalon; melynek hirtelen, egy pillanat alatt bekövetkezik letörése.
14És törése olyan lesz, mint a cserépedény törése, irgalmatlanul összetörvén; úgyhogy nem akad töredéke közül egy cserép, mellyel tüzet lehetne venni a tűzhelyről; vagy vizet hányni a kátyúból.
15Mert így mondta Uram, az Úr, Izráel Szentje: Megtérésben és nyugalomban tartattok meg, csendességben és bizalomban van erőtök. De nem fogadtátok el,
16és azt mondtátok: Nem, hanem lovon futunk! Ezért futtok. És: Gyors lóra ülünk! Ezért gyorsak üldözőitek.
17Ezeregyen egynek kiáltásától, ötven kiáltásától elfuttok; mígnem úgy maradtok, mint árboc a hegytetőn, és mint zászló a halmon.
18És ezért remél az Úr könyörülni rajtatok; és ezért méltóztatik irgalmazni nektek. Mert ítélet Istene az Úr; boldogok mind, akik várják őt!
19És nem fogsz sírva sírni, cionbeli nép, mely Jeruzsálemben lakol; könyörülvén könyörül rajtad kiáltásod szavára, amint meghallja azt, felel neked.
20És szűk kenyeret és ínség-vizet ad nektek az Úr; de nem kell többé elrejtőzni tanítóidnak, és szemeid látni fogják tanítóidat.
21És füleid hallani fogják a szót mögötted, mondván: Ez az Út, melyen járnotok kell; ha jobbra vagy balra eltérnétek.
22És megfertőztetitek ezüst istenképeitek borítékját, és arany öntött képeid öltözetét; elhányod azokat, mint tisztátalan holmit. Eredj ki!; azt mondod neki.
23És megadja vetésed esőjét, mellyel beveted a földet; és a kenyér, a föld jövedelme, kövér és zsíros lesz.
24Legel jószágod azon a napon tágas legelőn; a marhák és a szamarak pedig, melyek a földet dolgozzák, sózott takarmányt esznek, mely meg van szórva lapáttal és villával.
25És lesznek minden magas hegyen és minden emelkedett halmon vizet vezető patakok; a nagy öldöklés napján, mikor tornyok omlanak le.
26És lesz a hold világossága olyan, mint a nap világossága; a nap világossága pedig hétszeres lesz, olyan, mint hét nappal világossága. Amely nap bekötözi az Úr népének romlását, és veresége sebét meggyógyítja.
27Íme, az Úr neve jön messziről, haragjában égve és nehéz füstoszlopban; ajkai tele vannak haraggal; és nyelve, mint az emésztő tűz,
28és lehelete, mint a ragadó patak, mely nyakig ér: nemzeteket rostálni vészrostával; és félrevivő kantárt a népek állára!
29Az ének úgy lesz nálatok, mint ünnepszentelés éjjelén; és a szív öröme, mint azé, aki síppal indul, menvén az Úr hegyére Izráel szirtjéhez.
30És hallatja az Úr hangjának fenségét; és karja leszállását láttatja haragnak hevében, és emésztő tűzlángban, viharban, záporban és kőesőben.
31Mert az Úr hangjától összetörik Asszíria; a vesszőtől, mellyel veri.
32Lesz pedig minden elvégezett vesszősújtás, melyet az Úr elhelyez rajta, dobokkal, hárfákkal és háborúkkal; lendülettel hadakozik vele.
33És el van rendezve tegnapról egy tűzhely, az is a királynak készült, kiszélesítették és kimélyítették; máglyája tűz és sok fa, az Úr lehelete, mint a kénpatak, úgy ég benne.