1Jaj Ariélnek, Ariélnek, a városnak, melyet Dávid ostromolt! [adjatok évet évhez, az ünnepek kivágatnak]
2Mert megszorítom Ariélt, és lesz sóhajtás és jajgatás. Akkor olyan lesz nekem, mint Ariél;
3és megostromollak, mint Dávid; és körülzárollak őrsereggel, és állítok fel ellened ostromműveket.
4És mélyen a föld alól fogsz beszélni, és a por alá süllyed szavad; és hangod a földből jön, mint a holtak szelleméé, és a porból csipog a szavad.
5És mint a finom por, annyi lesz ellened az idegenek tömege; és mint az átmenő polyva, az erőszakosok tömege. Akkor egy pillanat alatt, hirtelen lesz,
6a Seregek Urától meglátogattatol; mennydörgésben, földrengésben és nagy zúgással, viharral és forgószéllel, és emésztő tűz lángjával.
7És olyan lesz, mint egy álom, éjszakai látás, az az egész nemzet-tömeg, mely hadba vonult Ariél ellen és minden seregei és erődjei ellen, és amely szorongatta azt.
8És úgy lesz, mint mikor az éhes azt álmodja, hogy eszik; és mikor felébred, kielégítetlen az étvágya. Vagy, mikor a szomjas azt álmodja, hogy iszik; és mikor felébred, hát íme tikkadt, és kielégítetlen a szomjúsága. Így lesz az az egész nemzet-tömeg, mely hadba vonul Cion hegye ellen.
9Húzódozzatok és álmélkodjatok; hunyjatok szemet és ne lássatok! Részegek, de nem bortól; tántorognak, de nem méhsörtől.
10Mert öntött rátok az Úr mély álomnak lelkét; és bezárta szemeiteket (a prófétákat), és betakarta fejeiteket (a látókat).
11Ezért lett nektek ez az egész látomás olyan, mint a lepecsételt levél szavai, melyet ha odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd ezt el, kérlek; hát azt mondja: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12Ha pedig olyannak adják a levelet, aki nem tud írást, mondván: Olvasd el ezt, kérlek; az azt mondja: Nem tudok írást.
13És azt mondta az Úr: Mivelhogy ez a nép szájával közelít, és ajkaival tisztel engem; szíve pedig távol van tőlem, és lett az én félelmem náluk emberek betanult parancsa:
14ezért íme én folytatom a csodatevést, ezzel a néppel csodás csodát téve: és elvész bölcseinek bölcsessége; és értelmeseinek értelme elrejtőzik.
15Jaj, akik az Úr előtt mélyen elrejtik tanácsukat, és sötétségben vannak cselekedeteik; és azt mondják: Ki lát bennünket; és: Ki ismer minket?
16Ti balgák! Hát mint az agyagot, úgy kell venni a fazekast, hogy a készítmény azt mondhassa készítőjéről: Nem készített engem; és az alkotás azt mondja alkotójáról: Nincs értelme.
17Nemde még egy igen kevés, és a Libánon kertté válik, és a kert erdőnek számít?
18És meghallják azon a napon a süketek a levél szavait; és homályból és sötétségből látnak a vakok szemei.
19És az alázatosak ismét örülnek az Urban, és a szegény emberek Izráel Szentjében vigadnak;
20mert már nincs erőszakos, és oda a csúfoló; és kiirtattak mind a bűnlesők:
21akik bűnösnek nyilvánítják az embert egy szóért, és aki a kapuban feddődik, annak tőrt vetnek; és elfordítják egy semmiséggel, akinek igaza van.
22Ezért így mondta az Úr Dávid házának, ki megváltotta Ábrahámot: Most nem szégyenül meg Jákób, és most nem sápadnak el orcái;
23hanem ha látja gyermekeit, kezem művét őközöttük, megszentelik nevemet és megszentelik Jákób szentjét, és Izráel Istenét rettegik.
24És akik lélekben tévelyegtek, értelmet tanulnak; és akik zúgolódtak, megtanulják a leckét.