1Jaj az efraimi iszákosok kevély koronájának, és dicsőséges dísze hervadó virágának; mely a kövérségek völgyének (a borverteknek) fején van!
2Íme az Úrnak egy erőse és hatalmasa, mint jégzápor, pusztító fergeteg; mint zápor-vizek hatalmas áradása, leveti a földre egy kézzel.
3Lábbal tiportatik meg az efraimi iszákosok kevély koronája.
4És úgy lesz dicsőséges díszének hervadó virága, mely a kövérségek völgyének fején van, mint a korai füge gyümölcsszÚret előtt; melyet amint meglát, aki meglátja azt, még a kezében van, lenyeli azt.
5Azon a napon lesz a Seregek Ura díszkoronájává és dicskoszorújává népe maradványának.
6És ítélet lelkévé annak, aki leül az ítéletre;és erővé azoknak, akik megfordítják a hadat a kapuban.
7De ezek is a bortól tévelyegnek, a méhsörtől tántorognak; pap és próféta tévelyeg a méhsörtől, elnyelettek a bortól. Tántorognak a méhsörtől, tévelyegnek a látásban, ingadoznak az ítéletben.
8Mert minden asztal tele hányással, Úrülékkel színültig.
9Kinek akar tudományt tanítani, kinek magyaráz kijelentést; a tejtől elválasztottaknak, emlőtől elszakadtaknak,
10hogy: Tanra tan, tanra tan,rendre rend, rendre rend;kicsit itt, kicsit ott?
11Mintha dadogó ajakkal és más nyelven beszélne ehhez a néphez!
12Mikor azt mondta nekik: Ez a nyugalom, adjatok nyugtot a fáradtnak és ez a pihenés! De nem akarták meghallgatni;
13hanem ez volt nekik az Úr beszéde, Tanra tan, tanra tan, rendre rend, rendre rend, kicsit itt, kicsit ott; hogy menjenek és bukjanak hátra és törjenek össze, és essenek tőrbe és fogassanak meg.
14Ezért halljátok meg az Úr beszédét, csúfolódó férfiak, akik uralkodtok ezen a népen, mely Jeruzsálemben van!
15Mert ti azt mondjátok: Szövetséget kötöttünk a halállal, és az alvilággal egyességet csináltunk;özönlő ostor, mikor átjön, hozzánk nem ér el; mert mi a hazugságot tettük menedékünké, és a hamisságban rejtőztünk el:
16ezért az én Uram, az Úr, így mondta: íme én alapul tettem Cionban egy követ; egy kipróbált követ, alaposan megalapozott drága szegeletet, aki hisz, nem fut el.
17És ítéletet tettem zsinórmértékké, és igazságot függőmérővé. Tehát elveri a jég a hazugság menedékét, és rejtekét elmossa a víz;
18és eltöröltetik szövetségtek a halállal; és az alvilággal való egyezségtek nem áll meg. Az özönlő ostor, mikor átjön, letiportattok előtte:
19valahányszor átjön, elvisz benneteket, mert reggelenként átjön, nappal és éjjel; és csak iszonyat lesz kijelentést magyarázni.
20Mert rövid az ágy a kinyújtózkodásra, és szűk a takaró a beburkolózásra:
21hanem, mint Perácim hegyén, felkel az Úr, mint a völgyben, Gibeonban, felindul; hogy megtegye tettét, szokatlan tettét, és elvégezze művét, rendkívüli művét.
22Most hát ne csúfolódjatok (nehogy megragadjanak bilincseitek); mert véget és döntést hallottam az Úrtól, a Seregek Urától az egész földön.
23Figyeljetek és halljátok szavamat; figyelmezzetek és halljátok mondásomat.
24Vajon egész nap szánt a szántó vetés alá, nyitja és beboronálja földjét?
25Nemde, ha elegyengette színét, szór fekete köményt és hint köményt, és tesz búzát sorba és árpát, kijelölve, és tönkölyt a szélére:
26mert nevelte őt e rendre, Istene tanította őt.
27Mert nem cséplőszánnal nyomtatják a fekete köményt, és szekérkereket köményre nem fordítanak; hanem pálcával verik ki a fekete köményt, és a köményt bottal;
28a kenyeret szétzúzzák? Bizony nem nyomtatja azt örökké nyomtatva, és nem hajszolja szekere kerekét, és lovával szét nem zúzza azt.
29Ez is a Seregek Urától indult ki; csodálatos az ő tanácsa, nagy az ő bölcsessége!