1Azon a napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Livjátánt, a futó kígyót és Livjátánt, a tekergő kígyót; és megöli a szörnyet, mely a tengerben van.
2Azon a napon lesz egy bor-szőlő (arról énekeljétek):
3Én, az Úr őrzöm azt, pillanatonként öntözöm azt; semmi híja ne lehessen, éjjel-nappal őrzöm azt.
4Harag nincs bennem; ha lenne tövis avagy tüske, háborúval rátámadok, elégetem egyben:
5vagy fogóddzék az erőmbe, kössön békét velem, békét kössön velem.
6Jövőben gyökeret ver Jákób, virágzik és virul Izráel; és betöltik a világ színét.
7Talán úgy verte meg őt, mint azt, aki őt verte; vagy úgy ölte meg, mint gyilkosait megölte?
8Mértékre pereltél vele, mikor elbocsátottad őt; mikor elragadta kemény szelével, a keleti szél napján.
9Ezért ezzel fedeztessék el Jákób bűne, és ez legyen vétke elvételének egész gyümölcse: hogy tegyen olyanná minden oltárkövet, mint a széttöredezett mészkövek, ne keljenek fel a szent fák és naposzlopok!
10Mert van egy megerősített város magánosan, mint egy megriasztott tanya, e és elhagyatva, mint a sivatag: ott legel a borjú és ott heverész, és megemészti annak ágait.
11Ha elszárad ága, letördelik, asszonyok jönnek, elégetik azt. Mert nem értelmes nép az, ezért nem irgalmaz neki teremtője, és alkotója nem könyörül rajta.
12És lesz azon a napon, gyümölcsverést tart az Úr Eufrátesz folyójától
13az Egyiptom patakáig: és ti összeszedettek egyenként, Izráel fiai.És lesz azon a napon, megfújják a nagy kÚrtöt, és megjönnek az Asszíria földjén bujdosók, és az Egyiptom országába száműzöttek: és leborulnak az Úr előtt, a szentségnek hegyén Jeruzsálemben.