1Azon a napon éneklik ezt az éneket: Júda országában erős városunk van nekünk; szabadítást állít kőfalak és vársánc gyanánt.
2Nyissatok kapukat, menjen be az igaz nemzet,hűség megőrzője.
3Rendületlen érzületet megőrzöl békében; békében, mert benned bízik.
4Bízzatok az Úrban örökké, mert Jah, az Úr, örökkévaló szirt!
5Mert lesüllyesztette a magasság lakóit, a magasságos várat lealázta. Lealázta azt a földig, a porhoz értette azt:
6láb tiporja meg azt; a szegény lábai, a gyámoltalanok léptei.
7Az igaz számára ösvény az egyenesség; egyenesre egyengeted az igaz pályáját.
8Ítéleteid ösvényén is vártunk téged, Uram; nevedre és dicséretedre volt a lélek vágyakozása.
9Lelkemmel kívántalak téged éjszaka, sőt, kerestelek a bennem levő szellemmel; mert mikor ítéleteid vannak a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.
10Kegyelmet nyerhet a hitetlen, nem tanul, az igazságot az igazság földjén elferdíti; és nem látja az Úr fenségét.
11Uram, fel volt emelve kezed, nem látják meg; lássák meg és szégyenüljenek meg! Néped féltése, az ellenségeid iránt való tűz haragja eméssze meg őket!
12Uram, ítélj nekünk békességet; mert minden cselekedeteinket is te cselekedted meg nekünk!
13Uram, mi Istenünk, uralkodtak rajtunk urak tenálad nélkül; csak veled akarjuk nevedet dicsérni!
14Holtak fel ne támadjanak, árnyékok fel ne keljenek! Ezért látogattad meg, és pusztítottad el őket, és veszítetted el egész emlékezetüket;
15szaporítottad meg a nemzetet, Uram, szaporítottad meg a nemzetet, dicsőítetted meg magadat; kiszélesítetted az ország egész határát.
16Uram, a szorultságban megkerestek téged, kik amulettet öntöttek, mikor fenyítésed rajtuk volt.
17Mint a terhes asszony, aki szüléshez közeledik, vajúdik, kiált fájdalmában; lyanok voltunk előtted, Uram.
18Terhesek voltunk, vajúdtunk, mintha szelet szültünk volna: szabadítást nem szereztünk az országnak, és nem születtek a világra lakók;
19támadjanak fel halottaid, keljenek fel hulláim! Ébredjetek fel, és ujjongjatok porlakók; mert világosság harmata harmatod, és a föld világra hozza az árnyakat.
20Nosza népem, menj be szobádba, és zárd le ajtaidat magad mögött; rejtőzz el egy kis pillanatra, míg elvonul a harag!
21Mert íme az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a földlakó bűnét rajta; és feltárja a föld a benne levő kiontott vért, és nem takarja el tovább a benne levő megölötteket.