1Damaszkusz ítélethirdetése. Íme Damaszkusz megszűnik város lenni, és lesz elesett romhalom.
2Elhagyatottan Aroér41 városai a nyájakéi lesznek, hol zavartalanul hevernek.
3És elvétetik erőd Efraimtól, és királyság Damaszkusztól; és Szíria maradéka olyanná lesz, mint Izráel fiainak dicsősége, ez a Seregek Urának mondása.
4Lesz pedig azon a napon, megrokkan Jákób dicsősége; és húsa kövérsége megsoványszik.
5És úgy lesz, mint mikor az arató összefogja az álló gabonát, és karja levágja a gabonafejeket; és úgy lesz, mint mikor gabonafejeket szedegetnek a Refáim völgyében.
6És úgy marad rajta a bönge, mint olajszÚretkor, két-három szem a csúcs tetején, négy-öt a gyenge termő ágain, az Úrnak, Izráel Istenének mondása.
7[Azon a napon alkotójára tekint az ember; és szemei Izráel Szentjére néznek:
8és nem tekint az oltárokra, kezei művére; és amiket ujjai alkottak, nem nézi sem a szent fákat, sem a naposzlopokat.]
9Azon a napon olyanok lesznek erős városai, mint az elhagyatott erdő és hegycsúcs, (melyet elhagytak Izráel fiai elől), és pusztasággá lesz:
10mert elfelejtetted üdvöd Istenét; és sziklaváradról nem emlékeztél meg. Ezért ültettél a kedvesnek kerteket, és telepítetted be idegen szőlővesszővel!
11Amely nap elültetted, nagyra neveltél, és amely reggel telepítetted, kivirágoztattál egy rakás aratnivalót a vész [és gyógyíthatatlan fájdalom] napjára.
12Jaj, sok népek morajlása! Mint tenger-morajlás, úgy morajlanak. És nemzetek zúdulása! Mint hatalmas vizek zúdulása, úgy zúgnak.
13Nemzetek zúdulnak, mint sok vizek zúdulása; és rájuk kiált, és messzire futnak. És űzetnek, mint hegyek polyvája szél előtt; és mint porfelhő szélvihar előtt.
14Este idejére íme ijedelem, mielőtt reggel lenne, ők nincsenek: ez az osztályrésze fosztogatóinknak, ez a sorsa zsákmányolóinknak.