Isaiah 16
1 Küldjétek az ország urának juhát,kőszikláról sivatagra, Cion leányának hegyére!
2 És lesz, mint repeső madár, felriasztott fészek; úgy lesznek Móáb leányai Arnon gázlóinál:
3 Adj tanácsot, tégy ítéletet, tedd olyanná, mint az éjszaka árnyékodat délben: rejtsd el az elüldözötteket, a bujdosókat ne fedd fel:
4 tartózkodjanak nálad elűzötteim (Móáb), légy rejtekük a pusztító elől. Mert megszűnt az elnyomás, vége az erőszaknak, kifagyott a tipró az országból:
5 és megerősíttetett kegyelemmel a trón, és hűségben ül rajta a Dávid sátorában egy bíró, ki mind jogra törekvő, mind igazságra gyors.
6 Hallottuk Móáb kevélységét, a nagyon kevélyét; gőgjét és kevélységét és dühét; nem igaz fecsegéseit.
7 Ezért jajgat Móáb Móábnak, mindnyája jajgat; Kír-Hareszet fundamentumain nyögtök nagyon leverve.
8 Mert Hesbon földjei lehervadtak, Szibmá szőlője; melynek nemzetek urait verték le veres borai: Jaezerig értek, sivatagba tévedtek, hajtásai elterjedtek, tengeren átmentek.
9 Ezért siratom Jaezer sírásával Szibmá szőlőjét; áztatlak téged sírásommal Hesbon és Eleálé. Mert nyári szÚretedre és aratásodra ráesett a hajrá;
10 és be van takarítva öröm és vígság a termőföldről, és a szőlőkben nincs ujjongás,nincs riadalom; bort a taposó gödrökben nem taposnak taposva, a hajrát megszüntettem.
11 Ezért bensőm Móábért, mint a hárfa, zeng; és keblem Kír-Hereszért.
12 És lesz, hogy megjelenik, hogy elfárad Móáb a magaslaton; és bemegy az ő szentélyébe imádkozni; de hiába.
13 Ez az a szó, melyet szólott az Úr Móáb felől régebben.
14 Most pedig így szól az Úr, mondván: Három év alatt bérévek szerint, lenézetté lesz Móáb dicsősége egész nagy tömegében; a maradék pedig kevés, kicsi és nem hatalmas.