1Móáb ítélethirdetése. Hogy egy éjjel elpusztult, Ar-Móáb megsemmisült; Hogy egy éjjel elpusztult, Kír-Móáb megsemmisült!
2Felmentek a templomba és Dibonba a magaslatokra sírni; Nebóra és Médebába. Jajgat Móáb, minden fejen kopaszság, minden szakáll levágva:
3utcáin zsákba öltöznek, házfedelein; és terein mindenki jajgat, sírásba folyik el.
4És kiált Hesbon és Eleálé, Jahácig hallatszik hangjuk; úgy felkiáltanak Móáb fegyveresei, reszket a lelke neki.
5Szívem feljajdul Móábért; menekültje Cóárig van, Eglat-Selisijjáig.
6Hogy a Luhit hágóján sírással mennek fel; Hogy Horonajim útján vészkiáltásban törnek ki!Hogy Nimrim vizeinek pusztulásra kellett jutni; hogy fű elszáradt, pázsitnak vége, zöld levél nem lehet!
7Ezért amit megtakarítottak, és készletben tartottak, a Fűzfák-patakjára viszik el azt.
8Hogy körülvette a jajkiáltás Móáb határát: Eglajimig száll jajgatása, és Beér-Élimig jajgatása.
9Hogy Dimon vizei telvék vérrel; hogy teszek Dimonra ráadást: oroszlánt Móáb menekültjeire és a földön megmaradtakra!