1Mert irgalmaz az Úr Jákóbnak, és megint kiválasztja Izráelt, és elhelyezi őket földjükön: és hozzájuk csatlakozik a jövevény, és hozzá társul Jákób házához.
2És a népek fogják és behozzák őket helyükre, azokat meg tulajdonába veszi Izráel háza, az Úr földén rabszolgáknak és szolgálóknak, és rabtartói lesznek rabtartóiknak, és uralkodni fognak robotosaikon.
3És lesz, amely nap nyugalmat ad neked az Úr fájdalmadtól és nyugtalanságodtól és a szolgaságtól, attól a keménytől, melynek alávettetve voltál:
4akkor ezt a példázatot emeled Babilónia királyára, és azt mondod: Hogy elpihent a robotmester, megszűnt a hajsza!
5Eltörte az Úr a hitetlenek botját; uralkodók pálcáját.
6Aki népeket vert dühvel, szünet nélküli veréssel; aki nemzeteket igázott le haraggal, nem kímélte a hajszolást.
7Nyugszik, csendes az egész föld; ujjongásban törnek ki:
8[A ciprusok is örülnek rajtad, a Libánon cédrusai; Mióta te lefeküdtél, nem jön fel a favágó ellenünk.]
9alant az alvilág tombol neked megérkezésed elé. Felkölti érted az árnyakat, a földi vezetőket mind; felállítja trónjaikról a pogány királyokat mind.
10Mindnyájan megszólalnak, és azt mondják neked: Te is oly gyenge lettél, mint mi; hozzánk hasonló lettél.
11Alvilágba süllyedt fenséged, kobzaid zengése; alattad pondró lett a derékalj, és féreg a takaród.
12Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.
13Pedig te azt mondtad szívedben: Felmegyek az egekbe; az Isten csillagai fölé emelem trónomat, és a Találkozás hegyén ülök;
14észak legsarkában felhő halmokra hágok, a Magasságoshoz leszek hasonló:
15mégis az alvilágba süllyedtél alá, a verem legsarkába.
16Akik meglátnak téged, megnéznek, reád figyelmeznek: Vajon ez az a férfiú, aki felzaklatta a földet?
17Aki királyságokat reszkettetett meg, sivataggá tette a földkerekét; és városait romba döntötte, foglyait nem eresztette haza?
18A nemzetek királyai mind valamennyien tisztességben feküsznek, ki-ki otthon:
19te pedig elvettettél sírodtól távol, mint egy megutált sarjadék. Mint a megölöttek öltözete, akik karddal szúrattak át, akik leszálltak a verem köveihez; mint megtaposott hulla.
20Nem egyesülsz velük a sírban, mert országodat megrontottad, népedet megölted; ne neveztessék soha örökké a gonosztévők magva!
21Állítsatok fel fiainak vágóhidat atyáik bűnősségéért: fel ne keljenek, hogy elfoglalják a földet, és betöltsék a földkerek színét városokkal!
22És felkelek ellenük, ez a Seregek Urának mondása; és kiirtom Babilonnak nevét és maradékát és iát-fiát, ez az Úr mondása.
23És teszem azt a sün örökségévé, és vizenyős lápokká; és kiseprem azt a pusztítás seprűjével, ez a Seregek Urának mondása.
24Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Amiképpen elgondoltam, úgy lesz, és amit mint elvégeztem, az megy véghez:
25hogy megtöröm Asszíriát országomban, és megtiprom őt hegyeimen: és eltávozik róluk igája, és terhe vállaikról eltávozik.
26Ez a tanács, mely végeztetett az egész föld felől; és ez a kéz, mely ki van nyújtva minden nemzetek felett.
27Mert a Seregek Ura végezte, hát [ki] hiúsítja meg; és az ő keze az, mely ki van nyújtva, hát ki fordítja el azt?
28Amely esztendőben meghalt Aház király, akkor lett ez az ítélethirdetés.
29Ne örülj te egész Filisztea, hogy eltört verőd vesszeje; mert kígyógyökérből baziliszkusz hajt, és gyümölcse szárnyas tüzes kígyó.
30És legelnek legelőmön gyámoltalanok, és szegények delelnek biztonságban: de a te gyökeredet megölöm éhséggel, és maradékodat megölik.
31Jajgass, kapu, kiálts, város, remegj egész Filisztea; mert észak felől füst érkezik, és nincs magára gyülekezeteiben.
32És mit kell felelni a pogány követeknek? Hogy az Úr alapította Ciont, és abba menekednek népe szegényei.