Isaiah 14
1 Mert irgalmaz az Úr Jákóbnak, és megint kiválasztja Izráelt, és elhelyezi őket földjükön: és hozzájuk csatlakozik a jövevény, és hozzá társul Jákób házához.
2 És a népek fogják és behozzák őket helyükre, azokat meg tulajdonába veszi Izráel háza, az Úr földén rabszolgáknak és szolgálóknak, és rabtartói lesznek rabtartóiknak, és uralkodni fognak robotosaikon.
3 És lesz, amely nap nyugalmat ad neked az Úr fájdalmadtól és nyugtalanságodtól és a szolgaságtól, attól a keménytől, melynek alávettetve voltál:
4 akkor ezt a példázatot emeled Babilónia királyára, és azt mondod: Hogy elpihent a robotmester, megszűnt a hajsza!
5 Eltörte az Úr a hitetlenek botját; uralkodók pálcáját.
6 Aki népeket vert dühvel, szünet nélküli veréssel; aki nemzeteket igázott le haraggal, nem kímélte a hajszolást.
7 Nyugszik, csendes az egész föld; ujjongásban törnek ki:
8 [A ciprusok is örülnek rajtad, a Libánon cédrusai; Mióta te lefeküdtél, nem jön fel a favágó ellenünk.]
9 alant az alvilág tombol neked megérkezésed elé. Felkölti érted az árnyakat, a földi vezetőket mind; felállítja trónjaikról a pogány királyokat mind.
10 Mindnyájan megszólalnak, és azt mondják neked: Te is oly gyenge lettél, mint mi; hozzánk hasonló lettél.
11 Alvilágba süllyedt fenséged, kobzaid zengése; alattad pondró lett a derékalj, és féreg a takaród.
12 Hogy leestél az egekből, hajnalcsillag, hajnal fia; kivágattál, le a földre, nemzetek leterítője.
13 Pedig te azt mondtad szívedben: Felmegyek az egekbe; az Isten csillagai fölé emelem trónomat, és a Találkozás hegyén ülök;
14 észak legsarkában felhő halmokra hágok, a Magasságoshoz leszek hasonló:
15 mégis az alvilágba süllyedtél alá, a verem legsarkába.
16 Akik meglátnak téged, megnéznek, reád figyelmeznek: Vajon ez az a férfiú, aki felzaklatta a földet?
17 Aki királyságokat reszkettetett meg, sivataggá tette a földkerekét; és városait romba döntötte, foglyait nem eresztette haza?
18 A nemzetek királyai mind valamennyien tisztességben feküsznek, ki-ki otthon:
19 te pedig elvettettél sírodtól távol, mint egy megutált sarjadék. Mint a megölöttek öltözete, akik karddal szúrattak át, akik leszálltak a verem köveihez; mint megtaposott hulla.
20 Nem egyesülsz velük a sírban, mert országodat megrontottad, népedet megölted; ne neveztessék soha örökké a gonosztévők magva!
21 Állítsatok fel fiainak vágóhidat atyáik bűnősségéért: fel ne keljenek, hogy elfoglalják a földet, és betöltsék a földkerek színét városokkal!
22 És felkelek ellenük, ez a Seregek Urának mondása; és kiirtom Babilonnak nevét és maradékát és iát-fiát, ez az Úr mondása.
23 És teszem azt a sün örökségévé, és vizenyős lápokká; és kiseprem azt a pusztítás seprűjével, ez a Seregek Urának mondása.
24 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Amiképpen elgondoltam, úgy lesz, és amit mint elvégeztem, az megy véghez:
25 hogy megtöröm Asszíriát országomban, és megtiprom őt hegyeimen: és eltávozik róluk igája, és terhe vállaikról eltávozik.
26 Ez a tanács, mely végeztetett az egész föld felől; és ez a kéz, mely ki van nyújtva minden nemzetek felett.
27 Mert a Seregek Ura végezte, hát [ki] hiúsítja meg; és az ő keze az, mely ki van nyújtva, hát ki fordítja el azt?
28 Amely esztendőben meghalt Aház király, akkor lett ez az ítélethirdetés.
29 Ne örülj te egész Filisztea, hogy eltört verőd vesszeje; mert kígyógyökérből baziliszkusz hajt, és gyümölcse szárnyas tüzes kígyó.
30 És legelnek legelőmön gyámoltalanok, és szegények delelnek biztonságban: de a te gyökeredet megölöm éhséggel, és maradékodat megölik.
31 Jajgass, kapu, kiálts, város, remegj egész Filisztea; mert észak felől füst érkezik, és nincs magára gyülekezeteiben.
32 És mit kell felelni a pogány követeknek? Hogy az Úr alapította Ciont, és abba menekednek népe szegényei.